Mészkőalpok 2010 - 2. nap (Rax)

No hand rest

A Schwarza

Peter the Hun

Lila óóóórhideák

Másnap reggel az előző nap hatására kissé megtörten ébredtünk - de ez amúgy is pihenőnapnak volt kinevezve. A megfázásom kissé kiújult, egyedül Peti látszott igen aktívnak, de inkáb lementünk a Schwarza partjára heverészni. Bihari elvtárs megpróbálta megnyitni Kaiserbrunn elős DWS útját - több kevesebb sikerrel (mi inkább a pisztrángokat figyelgettük):

Dél felé elindultunk mászni a Kaiserbrunner Turmstein-re, szerencsére fejünkben nem a Behm féle Höllental induló járt :D A két kötélhosszas Westside Story volt a cél. Megközelítés: a táborhellyel szembeni rét jobb felső sarkánál induló erdei úton fel, majd törmelékes meredek csapásokon fel a Ga Gaga Gaa fölé. Az út kitett, első hossza törősebb és a nehezebb rész (6-, talán 6) a leírtakkal ellentétben nem a beszállásnál van :D A bíztosítás a standot is beleértve főleg motoremelőkből áll. A második hossz szellősen biztosított, de szilárd kövű, az első akasztás jó kis 5 méteres ingával fenyeget ha nem jön össze, de összejött. A felső ereszkedőstand egy fenyő. Az alsó kötélgyűrűn otthagyott kulcstartó maillon kissé humoros a kötélbeakadás veszélyével extrának, de! a felső ágon átvetett hevederek egy otthagyott nem csavaros szólókárollyal sokkal jobbak :D Mindent összevetve szerintem csak akkor érdemes mászni ha nagyon nincs más, illetve ha a parkolóban hagyott sátrunkra és/vagy a Schneebergre vagyunk felül/oldalnézetből kíváncsiak.

A Westside Story első hosszában

Peti a kunszt után

Top

Ezek után boltba mentünk jégkrémért, Radlerért és kajapótlásért, majd visszafelé a Wasserwand-ot néztük meg (Grossofen parkolóval szemben, Rechenbrücke után lévő impozáns 80-100 m-es kompakt és áthajló fal). Tündi szerint ha nem mondom Petinek sohasem tudja meg, hogy itt is vannak utak, mindenestre én is kíváncsi voltam, hogy lehet ezen az erősen gatyarotty látványú, az autóból már sokszor megcsodált falon mászni (Behm kaller 36-os szektor). 15 út vezet itt (1-3 kh., 20-100m), a legkönnyebb 6+, emellett négy 7-es négy 8-as és másfél 9-es, valamint 2 projekt található. A híd mellett elsunnyogva egy kis ösvényen kitett részeken érhető el a patak feletti klettersteig, ahol mászócipő és lépésbiztonság ajánlott az utak eléréséhez.
Mi eloldalogtunk a Rampe fedőnevű 6+ -hoz (30m, első megm.: G. Ferstl, alulról nyitva), majd elkezdtük ugyanennyire a patak felett lobogtatva farunkat átszedni a kötelet és elkezdeni a mászást, ami már önmagában sem volt kis teljesítmény. Peti elindult és fel is nyomta magát egy beleüléssel a konstans 6/6+-os gyönyörű táblákon, repedéseken és 1-2 áthajláson (közben raftingolók suhannak el alattunk). A kő olyan mintha a Szédítőn lennénk, néhol kissé porhanyós felszínű (kevés megmászás), de a biztosítás jó. Az ereszkedőstand egy széles párkányon van, nem mondom, még másodban is jó érzés volt ide felérni - megegyeztünk: az egyik legjobb mászásunk volt EVÖR. Az ereszkedés szintén élmény, hipp-hopp egy áthajláson áthaladva a levegőben pörögve találtuk magunkat, majd kis trükkel elértük a standot. A kötéllehúzásnál esésvonalban 100% a kötélbeakadásvalószínűsége a stand alatti néhány kis fenyőn, érdemes felkészült idegszálakkal érkezni, mert itt már nem lehet hibázni...(hú ez de komolyan hangzott :D

Wasserwand

Die Rampe 1

Die Rampe 2

A fal teljes egésze

A kései óra ellenére közmegegyezéssel felmentünk a Weichtalhaus melletti sportmászóhelyre (Weichtalklamm D szektor - Zwergenreich). Kimásztam az A du Sau 6- és a Der Schwierige Horst nevű 6+ rövid utakat, a többiek a Pezi Bär 7+ -ra melegítettek hasonlóképp (Peti inkább csak aszúnyogokat szemlélte). Az erős boulderszerű beszállóval rendelkező 13m-es utat Levente kezdte el alsóval összerakni, majd az est leszálltával további egybemászós projektnek hagytuk ott.

Pezi Bär

(folyt. köv.)