2010. szeptember 21., kedd

Ablak a Tátrára (Ökörhát-Staflovka V-)



Az időjárási ablakok figyelgetése elsősorban a himalájai mászók játéka, de úgy tűnik, az idei európai monszunév minket is erre kényszerít. Összeszorított fogakkal vártam (idén már sokadjára és úgy tűnik nem egyedül), hogy végre legyen egy jó nap a Tátrában hétvégén az előrejelzések szombatra napos időt jósoltak, előtte-utána csapadékkal. Tervünk Imrével az Ökörhát-tornyon/Volia Veza (2373 m) vezető Staflovka (V-) volt, Anitta és Máté a Kis-Viszokára, Sanyi a Rysy-re kívánt túrázni.
Pénteken 4 körül hagytuk el Debrecent szakadó esőben, amiből Miskolc körül értünk ki. Én ekkor már titkon bizakodtam, hiszen a csapadékot hozó felhősáv a radarképek alapján É, illetve Ny-felől jött és péntek napközben elvileg áthaladt a Tátrán. Nova Lesnán Imre tippje nyomán most 7! euro-ért lett kiváló szállásunk egy magánházban. Az esti eszegetés, slószolás közben az ablakon kinézve sok jó nem ígérkezett, a Tátra ködben-felhőben várta a reggelt.
Szombaton 6 előtt hagytuk el a szállást, Mátéékat kiraktuk Tatranska Polianka-n, majd robogtunk tovább a poprád-tavi parkolóig. Innen csípős időben kezdtük meg a felmenetet (0 körül) Sanyi kellemes kommentárjaival, amelyek többségében úgy kezdődtek: "Hát Dávidkám nem akarlak elkeseríteni..." :D én pedig az otthon felejtett kesztyűn kezdtem el lamentálni.
A Felső-Békás tavaknál elváltunk Sanyitól és elkezdtük a felmenetet az Ökörhát-toronyhoz, változatlanul vastag felhőzetben és igencsak hűvös viszonyok közepette. A köveken, keményre fagyott firnen és nedves füvön való oldalgás pepecselve ment, de csak felértünk, Imre pedig sóhajtozott: "Vizes lesz ez Dávid, vizes lesz". A III-as gerinc beszállásánál 4 parti készülődött, ezek közül 2-t egy hegyivezető-instruktor vezetett, akivel jól eldumáltunk. A jó időt ő is hiányolta, majd high-tech órájára pillantva 2 fokot állapított meg.
Szerencsére a szikla száraz volt, így minden ruhát felöltve halált megvetettünk és a fal alá álltunk. A csoda ekkor történt meg: pár perc alatt (10:30 körül) előjött a nap és mosolyogva szálltam be a Staflovkába (V.Štáflová, K.Čabelka, J.Šabata, 1935.07.09.) Az új (Bobovcak-Jacina, 2010) kaller több apróbb tévedést tartalmaz, a netes inkább ajánlható. Az út gyönyörű, szilárd grániton vezet, 2 pontos vadiúj nittekkel felszerelve (Tatarka, 2000?). Köztesként néhány régi szögön kívül kiválóan használhatóak a friendek, ezeken kívül csak 1-2 éket és 1-2 nagy hevedert használtam. Az út kulcsrésze számomra a 2. hossz elején lévő pár méteres travi utáni 1-2 mozdulatos felállás volt (új kaller szerint III, ami a hossz többbi részére igaz, netes kaller szerint V-, szerintem V/V+), de nem vészes. Az orgia beteljesedését a 45 méteres tábla jelentette a 4. hosszban, nagy fogások, egyenes repkók, amik falták a friendeket és bombakőzet - mi kell még? A hossz közepén van egy nitt is, bár ez nem világos miért került ide, enélkül is ugyanúgy biztosítható lenne ez a rész és nehézsége sem tér el jelentősen a kötélhossz többi szakaszától. Az első négy kötélhossz 2 óra 40 percünkbe telt. (összesen 3:20h volt a mászás).
Az út ezután 2 kötélhossz erejéig a szintén szilárd kövű gerincet (III-II) követve éri el a csúcsot, ahová szikrázó napsütésben értünk fel, eddigre lekerült rólunk a sapka, kabát és a vastag polár is! A lengyel oldal gyönyörű látképét talán soha nem fogom elfelejteni, főleg, hogy ilyen tisztán egyszer sem láttam még!
Innen nem volt más hátra, csak az ereszkedés az új pályán (2x50 m), majd a lemászás a vizes, itt-ott havas és törmelékes bevágásban a lent maradt holmijainkig. Eközben más partik is mászni kezdtek, egy páros a rendkívül impozáns Estók-Janiga útban (VI+) tevékenykedett, mások a Stanislawski-t mászták (V), vélhetően bivakra készültek a tavaknál található kényelmesen berendezett helyszíneken.
A cuccokat elrendezve lesiettünk a parkolóig, a Poprád-tavi háznál becsatlakozott Sanyi és már csak haza kellett jutni, amit ismét a benzinkifogyás réme fokozott Putnok környékén, de csak hazaértünk.

Nagyon nagy élmény volt ez a mászás, köszönet a résztvevőknek + special thanks: Nóri&Peti (félkötél), Janó (info), Endre (some friends)

Képek később...vagy facebook.

Kilátás az első standból, Arany Oroszlánra érdemes operatőri munka:



Pillantás a gerincről, Golden Globe esélyes rendezésben:

Nincsenek megjegyzések: