Márti és Matuska szelleme
A rakétabázis hozadéka
Kísért a múlt
Kísért a múlt 2
Titanic
Limbó-hintó a Madár-szirtnél
Nyakas-kő
A Sóskúti-fennsík peremén
Hármas-szikla távolról
A Négyes-szikla
Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), na neki sem most kéne virágoznia
Kilátás a Csíki-hegyekre
Hogy mi a közös egy őrült feltalálóban és egyben bombamerénylőben, egy hajdanvolt titkos rakétabázisban és jópár meghökkentően szép sziklaformációban? Nos, nem egy James Bond filmről van szó és még csak az Urálig sem kell elutazni, elég ha az ember vonatjegyet vált Biatorbágyig, ahonnan járhatunk egyet a Budai-hegység legdélnyugatibb csücskében. A két elődből (Bia, illetve Torbágy) egyesített településről indultunk szombaton Mártival, hogy először az ipari műemlékként megmaradt viaduktot tekintsük meg. Az impozáns völgyhídról ha más nem is, az bizonyára mindenkinek eszébe jut, hogy 1932-ben bizonyos Matuska Szilveszter felrobbantotta, a rajta áthaladó Budapest-Bécs járattal egyetemben. A nem kevéssé izgalmas életútra az életfogytiglani börtön sem tudott pontot tenni, hiszen negatív hősünket 1945 óta eltűntként tartják számon, ekkor lépett le ugyanis a váci börtönből.
A helyreállított viadukt ma is áll, látványa meglehetősen tiszteletet parancsoló, pillérei ideálisak lennének egy egrihez hasonló outdoor, de mégis „mesterséges” mászóverseny megrendezéséhez. Mi ehelyett a piros jelzésen előbb a Keserű-kút (betondarabokkal elfedett romos kávával), majd a Szt. Vendel kápolna érintésével az Iharos-hegy (333 m) felé tartottunk. A túra célja a mászkáláson kívül az is volt, hogy mind az itt fellelhető egykori légvédelmi rakétabázist (guba-hegyi/iharosi), mind pedig a környék nevezetes szikláit is útba ejtsük (nem titkolt szándékommal, hogy valami mászhatót felfedezzek ;).
A korábbi rakétabázishoz túristaút nem vezet, Torbágy felől „azimutban” lehet felhaladni az egykori építményekhez. A budapesti védelmi gyűrű részeként létrehozott bázis maradványaiként még mindig láthatóak a szögesdrótok, oszlopok, áramellátásért felelős és csatornázási művek kis részei, valamint a méretes silók. Az elvileg igen nagy titokban fenntartott és üzemeltetett létesítmény 1978-1996-ig létezett (1995-ben leszerelték). A katonák SZ-125 Nyeva rakétákkal (a szerbek ilyennel szedték le az F117et 1999-ben) várták a NATO és az imperialisták, esetleg a titóisták, valamint a rendszerváltás után ki tudja kinek a támadásait. A kissé nyomasztó hangulatú helyhez Érd-Parkváros felől szinte végig nyílegyenes aszfaltút vezet, vélhetően innen látták el az őrséget. Hogy mennyire folyhatott itt komoly hadászati tevékenység, nem tudni. Mindenesetre jellemző, hogy a környező erdőkben bokáig jártunk a vélhetően a honvédek által - 1-1 nem létező légi/atomtámadás között - elfogyasztott és szétdobált klasszik kialakítású (barna) sörös, zöld (literes) boros, vodkás, illetőleg Sztár üdítős üvegekben.
A piros jelzésre visszatérve az öreg-hegyi szőlőskertek és víkendházak között érhetjük el (vigyázat, eltévedési lehetőség többször, erre vidám helybeli táblák is figyelmeztetnek ;) az igen impozáns Madár-szirt, Százlépcső és Nyakas-kő sziklaképződményeket. A szirtekről Biatorbágy és Etyek, valamint a Biai-tó, a Budai-hegység, a Vértes és a Gerecse felé nyílik Pazar kilátás. A Nyakas-kő különálló „gombája” különösen szép, mindkét oldalán fel lehet rá mászni kb. I- ért. Ez az a szikla, melyről a monda szerint Sándor Móric, az Ördöglovas is leugratott - a kalandot a ló nem élte túl. A kőzet sajnos igen omlós (felső miocénből származó durva, szemcsés mészkő, sárgás-szürkés színben, mely jól faragható), komoly és komolytalan mászásra is egyaránt alkalmatlan, esős időben pedig csúszós!
Részben jelzett, részben jelzetlen úton kanyarodtunk vissza, hogy a Dobogó-hegyen (321 m) és a Szélkapu-völgyön (igen találó név, a völgy falain lévő sziklákra felállva egyszer-egyszer az volt az érzésem, ledönt a lábamról a viharos szél) át elérjük a Kő-orr púpját (301 m). Ezen a kis csúcson több sziklaalakzat (Hármas-kő, Négyes-kő) is fellelhető, de sajnos kőzetük néhol impozáns magasságuk (5-10-15m) ellenére is ugyanolyan mint az előzőeké. Ugyancsak a piros jelzésen a Nap-hegy megkerülésével (a Hosszú-rét dűlőtől gyönyörű kilátás a Törökugrató, a Csíki-hegyek és a Budai-hegység D-i részei felé) jutottunk vissza Biatorbágyra, ahol épp elkaptuk a Keletibe menő gyorsvonatot.
A túra ~16 km ~450 m szinttel, jó kis tavaszi (?) séta volt. Remélem a jövőben sikerül még bejárni a Budai-hegység más, számomra még fehér foltnak tekinthető részeit is, immár mászható sziklá(cs)kákkal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése