Kriván – D-i gerinc

A hétvége kiváló időjárását látva nem lehetett kétséges – menni kell! A cél dilemmázásra adott okot, végül a Kriván (2494 m) maradt mint már tavaly is dédelgetett téli terv. Imrével ketten indultunk pénteken 3 körül, Putnokon régi cimborámat, Varga Balázst vettük fel. 9 előtt este már Nova Lesnán is voltunk (poprádi Tesco horcica-val included). Milos ismét nagyon barátságosan fogadott, a szállás ára 7 EUR (!) volt  (és ez itt a REKLÁMOVÁ helye: +421 908 255 662 – Milos Imriscak, angolul beszél, pár szót magyarul is – emailt nem olvas ;) de lehet későn érkezni és hajnalban indulni!).

Másnap reggel Csorbatóról indultunk (6:40) hosszas szöszmötölés után a csúcsra. Az út 19-20 km és ~1200 m szint. Részletes leírása Komarnicki által ITT (1./1. útváltozat). A magisztrálén gyönyörű napfelkelténk volt, eseménytelen felkanyarodással a gerinc hosszan lefutó púpjára (Predny handel/Pavlovahát) – nyáron kék túristaösvény. Előttünk egy túrasíelő nyoma volt kb. 1600-ig, majd visszafordult. Feljebb haladva vegetációtól függően egyre inkább látszott, hogy azért esett itt hó a múlt héten. Az erdőből kiérve még kb. 3-4 km a csúcs nagyjából egyenes vonalban – a nap eddigre igen melegen tűzött. Ameddig a szem ellát felhőmentesség és szélcsend - álomszép volt. A Nyugati Tátra „ideális” lejtőin jól látszottak a kisebb lavinák nyomai. A reggeli kemény hideg (Imre Seatjának váltója is megérezte) ellenére ezután aláöltözet/100-as polár verzióban mentem tovább egészen a csúcsig. A Kis Kriván (2334 m) előtti 300-400m-es emelkedőnél kezdődtek a gondok. A csekély törpefenyőn áthaladva azt hittem a nagyobb sziklákkal tarkított részen bele lehet húzni – de nem :-)

Az itt lévő hó felső 30-40 cm-e gond nélkül beszakadt, de az előtte lévő korábbi firn sem tartott már… Elindult a szopóka: 3-4 rúgás-gyömöszölés/lépés. Igyekeztem minél inkább a köves részek felé és a jobb szél felé tartani, több kevesebb sikerrel, Imréék változó távolságra leszakadva követtek. A Kis-Kriván-t elérve végső csúcsraérésnek 13:00-t határoztam/unk és ment tovább a verkli mind több hóval, jól jött a vason az antisnow talp. A DNY-i katlan lejtőin igen sok hó állt, ideális a lavináknak. Ennek a felső részén és a gerinc hópárkányai között haladva értem a nyeregbe (Daxnerova sedlo). Végül sikerült felkaptatnom a csúcsra 1-2 odafigyelős résszel fűszerezve immár igen mély hóban, combomban egy induló görccsel. A betemetett kereszthez felérve az óra 12:30-at mutatott, azaz 5:50 volt a menetidő, cserébe körpanoráma volt a jutalom. A csúcson 3 freeriderrel találkoztam, akik végül le is mentek a nem túl bíztató kuloáron, igaz nem a központi részén (a havat hangos „kurvá, kurvá” jelzőkkel illették). Balázs és Imre nem sokkal a csúcs alatt (70-100 m szint), de időben már nem beleférő helyen fejezték be a felkapaszkodást és együtt kezdtünk ereszkedni. A Kis Kriván-tól ahogy lehetett, gatyaféken csúsztunk le a síkabb terepig, majd monoton és igen fárasztó visszagyaloglás következett Csorbatóig az árnyékban ismét kemény fagyokkal. Összes menetidőnk végül 9:30h volt – gyönyörű túrát zártunk!

Köszönet Imrének és Balázsnak a kitartó vezetésért és a túráért.

Képek később, addig is ízelítőképp Fenyős Zoli (www.bibircs.blogja.net) ugyanaznap az Alacsony-Tátra felől készített képét szúrnám be a hegyünkről ami jól mutatja a gerinc hosszát és a hegy méreteit.