Reggeli fények, a hegy alja DK-ről
A felfelé vezető út
Pillantás DK-re
A Király-kő közeledik
Sanyi a Király-kő teteje előtt
Az egyik boulder
Háttérben a Magas-Tátra
Csúcsfotó kissé befagyott géppel
Szép
Csúszda
A Királyhegy
Múlt vasárnap 3:30-kor csörgött a telefonom, gyorsan összeraktam magam és go, várt a kocsi, amivel 4:00-ig elhagytuk a várost. Igen, hajnalban :)
A sofőr Kecskeméti Sanyi (egyes szóbeszédek szerint debreceni FŐállatorvos :) volt, ezt a feladatát kiválóan és nagy óvatossággal végezte, annak ellenére, hogy áhított kávéja egy jó darabig bújócskázott az ülések alatt. Részt vettek még: Zoli, András és Peti. Célunk Zoli ötlete nyomán az Alacsony-Tátra K-i részén (Király-hegyi Tátra) emelkedő Királyhegy (Kralova Hola – szabad fordításban: Király kopasz, 1946 m) volt. Ezt a lágyan emelkedő kúpot sokszor megcsodáltuk már átkelve a Magas-Tátra felé menet, vagy éppen annak valamelyik csúcsáról. Az út rajtja Telgart-ban van, amely egyben sípályával is rendelkezik (csúszkáltak is a népek). A faluban egy szoci Hotel X (talán ez, 550 ezer fontért eladó :) mellett deponáltuk az autót, majd irány a túra (8:00). A csípős idő ellenére jól haladtunk (Dobsina mellett -17 C-ot mutatott a kocsi hőmérője, induláskor -9 C volt), egyenletesen fogyott az 1100 m szint. A hó mennyisége csekély (10-50 cm) volt, a kitettségtől és törpefenyőtől függően :) A csúcsra DK felől vezető zöld jelzés csak kis helyen érinti a törpefenyvest (semmiképp sem ilyen), többé kevesbé problémamentesen haladtunk át rajta, majd felértünk az impozáns „előcsúcsra”, a Kralova Skala (Király-kő, 1690m) sziklás csúcsára. Itt a napsütésben adtunk az élvezeteknek. Az erdő utáni melegebb, szélcsendesebb időben (-3-4 C) bouldereztünk (III-VI) egy kicsit a kiváló fogású gránittömbökön (3-6 m, sarkoakasztás műanyag bakiban included), megteáztunk, majd leereszkedtünk a csúcsplató alatti nyeregbe (sedlo Snehova jama). Ezután felkaptattunk a csúcsra itt-ott kis firnnel fűszerezve. A kopasz („gyephavas”) csúcson azért fújdogált némi szellő, így a hőmérséklet -13-ra váltott, csipkés firnzászlókkal borítva be a partizán-emlékművet (!). Sajnos a Magas-Tátra előtt felhősáv kúszott, így csak a Nagyszalóki púpjából látszott egy nagyobb rész, bár a Király-kőről már láthattuk a Lomnic ormát. Némi időtöltés után lefelé indultunk (ekkor 13:00 felé járhatott az idő), a piros jelzésen egy kevésbé izgalmas patakvölgyön át értük el a falut egy meseszép fenyves részen át. Itt sikerült belebotlani a falu kedves, de kissé piros orrú mesterével, aki mindenáron szlovákul akart velünk kommunikálni, de később nagy átéléssel az oroszra is áttért. A Hotel-ig kiderült minden a második világháborútól Ogyesszán és a sárga tengeralattjáró orosz verzióján át a Debrecenbe vezető autóútvonalig. Unszolásra már vállaltam is volna az áldozatot, hogy iszok vele egy sört a nagy barátság örömére, de sajnos a Hotel zárva volt, akárhogy rángatta is (legyen mondjuk) Milos az ajtót. Hazafelé megálltunk Puste Pole mellett egy sör-leves párosra (az út mellett lepedőkön látható az irány a kiváló Restaurácia-hoz), majd Sanyi nyomta hazáig, mi pedig többségében aludtunk.
Köszönet a bemelegítő téli túráért, különösen Zolinak az ötletért. A csúcs elérése télen nem nehéz feladat, a körülmények azonban adott esetben (mély hó, szél) igen csak megnehezíthetik a dolgot. emellett, ahogy a példa is mutatta, sítúrázóknak különösen jó célpont. A szintek gyűjtése úgy tűnik idénre is elkezdődött.
Valahol az út alsó részén:
Törpefenyő ágak és légbuborékok:
Csúcsplató:
Dedicated to "Milos":
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése