Kis készülődés után a tó partján elhaladva a Nagy-Papirusz völgy felé vettük az irányt, melynek katlanába a Zöld-tóba Ny-ról lezúduló vízesések mellett lehet feljutni (láncok, I). A völgy falait D-felé nézve a Wéber, a Késmárki-csúcs, a Lomnic, Ny-i irányban a Fecske-torony, Zöld-tavi-csúcs alkotják, míg É-ra pillantva a Papirusz-tornyok és a Papirusz-csúcs alkotja. Ez az impozáns csúcsokból (falakból) álló együttes látvány hátunk mögött a kelő nappal, a Bélai-Tátrával, a Zerge-csúccsal és a Karbunkulussal kiegészülve varázslatos élményt nyújtott. A felmenet megerőltető, a Papirusz-csúcs tövét két és fél óra alatt értük el, a vége felé egy sziklás háton is átkelve (I-II) de ez csak magánszorgalomból történt :) A fel és lejövetet ez a kép érzékelteti a legjobban.
A fal alatt kiderült, hogy az ufók elvitték Imre beülőjét, így kérdőjelek közé kerültünk - volna! Imre először lemondott a mászásról, mondván felmegy a Zöld-tavi csúcsra, de végül meggondolta magát. Javaslatomra egy könnyebb, mindkettőnk számára lazán teljesíthető útba szálltunk be (részére egy heveder segítségével mellbekötőt készítettünk) - Tündiék pedig maradtak a Puskás pillér Tatarka féle variánsánál. Az utakról infó ITT - több mászásról van topo, de emellett csak távoli falfotók, szlovák leírások, vagy a Komarnicki féle könyv áll rendelkezésre az utak többségénél.
Az általunk mászott Stanislawski bevágás (IV), akárcsak a fal központi részének többi útja 200-220 m, ezt 4 hosszból (40m, 60m, 35m, 55 m, majd 20m II a csúcsig) abszolváltuk. Az út a déli fal bal oldalán indul egy táblán fel, majd egy bevágásrendszeren át éri el a csúcsra vezető pillért. (Lilával az út hozzávetőleges vonala)
Imre mellhevederére tekintettel engem nem testről, hanem megfelelő standról biztosított, én pedig simán felbiztosítottam őt másodban. Az út könnyed nehézségű (párszor IV és IV-, általában III - ezért is vállaltuk az előzőleg leírt módszert), néhol kitett, többségében pedig rendkívül szép grániton vezet bámulatos környezetben. Kiépített stand csak a végén van ahol összefut a pillérről jövő utakkal, lentebb nagy hevederekkel tömbökről lehet biztosítani, köztesként pár régi szeg van (3-4 db). A mászás 2 óra 15 percet vett igénybe, Tündiék valamivel több mint 3 óra alatt értek fel a jóval nehezebb és elmondásuk szerint izgalmas "Direkt pillérből".
A szép tiszta idő minden igényt kielégítő panorámával örvendeztetett meg minket (a legmagasabb pont a Vörös-tavi csúcs):
A lefelé vezető út odafigyelést igényel, a Fekete-tavi hát széles vonulatán vezet le, de a csúcs alatt és a Nagy-Papirusz-völgybe való közvetlen lejutáskor törmelékes és/vagy meredek, füves I-II lemászásokat tartalmaz, emiatt rossz időben veszélyes lehet! A lemenet közben bekukkantottuk a Motyka-kéménybe és kissé lejjebb egy törős kuloárba is, amin valakik egyszer már leereszkedtek (heveder, maillon - nem nézett ki jól ;) - de mi tovább követtük a kőembereket. A lefelé út 2 óra 15 perces volt, így jól esett a bableves-sör-tea kombináció a házban. A beülő rejtélyére nem derült fény, valószínűleg a reggeli pakolászásnál hagyhattuk el valahol. Az esti fényekben, feledve napközbeni kiszáradásunkat (nyárias, meleg idő volt egész nap!) legyalogoltunk a kocsihoz és hazavágtattunk az Alföldre. Az eredetileg tervezett út maradt a tarsolyban, de sikerült egy szép úton egy újabb tátrai csúcsra feljutni, le és felmenetét, valamint a fal struktúráját megismerni - gyönyörű túra volt! A falon legalább további 3-4 út (Cesta Solickeho V+, Puskas-pillér V+, Motyka kémény V, Prostredné vhlbenie V-) vár még megmászásra - álmodozásra fel!
Reggeli ámulat
A beszálló tábla
Az út 2/3 részénél
A végső hosszok egyike
A könnyű gerincszerű befejezés, ahogy a csúcsról látszik
The next one please ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése