Hohe Wand 2 - ÖAK-Jubiläumsweg

Első utunk után a pirossal jelölt Zahmer Fuchslochsteigen kezdtük el a lemenetet. Elsősorban ösvény jellegű, itt ott kitettebb lement, az utolsó részen fáról ereszkedhető (javasolt) egy rész. Itt rengeteg kőszáli kecskével találkoztunk, akik ekkor még igen barátságosnak tűntek egy-két lerúgott kőtől eltekintve. Némi étkezés és folyadékpótlás után minimál cuccal szálltunk be a ZF-től 150m-re jobbra fekvő, Petiék által is mászott ÖAK Jubiläumsweg-be (http://bergsteigen.at/pic/pdf/705_Topo_914756a2-0a02-4e30-b02e-4495325834b7_ÖAKJubweg.pdf), ők pedig a Reinecke Fuchs-hoz indultak. Mint az később kiderült, a beszálló párkány környékén agresszívan viselkedő két bak miatt erről letettek és a Draschgrat (5) megmászására vállalkoztak, a felsőbb hosszokból láttuk is őket.
A 2004-ben nyitott út az ÖAK 125 éves jubileumát ünnepli, kiváló kiépítettséggel, 2 járóterepes résszel és 3 db 6-/6 os betéttel. Összes mászóhossza kb. 180 m.
Az út egy tömböcske tetejéről, kétpontos standból indul egy kissé kötéltörős 5- os hosszal, majd erősen balra tartva járóterepen egy fix pontból álló standig. Innen egy bevágásban jobbra fel, majd táblamászás az útkönyvig (3-4). Ezt a hosszt követi az első 6- os repedés, amit egy kis belepihenéssel átmásztam. Meglátásunk szerint ez az út valódi kulcsrésze (6-/6?). Ezután a kalauz szerint kitett traverz és egy 6-os betét következik, de sem a túlzott kitettség, sem az erős hatos jelleg nem domborodott ki, inkább egy 6-os mozdulatsor lehet a hossz végén, előtte, utána könnyű. Fontosabb talán, hogy alig lehet elférni a kunsztban egy odalógó kiszáradt fától :) – Tündi elölben nagyon szépen megoldotta a feladatot!. Ezután balra tartva a piros jelzésű ösvényhez érve azon 10m-t haladva elérjük az utolsó előtti hosszt, ami egy vörös bevágás, valódi élménymászással. Elvileg itt is van 6-os rész, de én inkább konstans 5-ösnek adnám, a közepén, tetején több erősebb 5+ os mozdulattal (max. 5+/6-). Innen már csak egy lengébben biztosított gerincmászás van hátra (max. 4es), a kötéltörésre vigyázzunk! Az út kb. 3 óránkba telt, Petiék ekkor a Draschgrat 5-ös részét gyűrték és hamarosan csatlakoztak. Állításuk szerint a kezdeti összeszokatlanság, a meleg, a kitettség és az egy emberes elölmászás alaposan megtépázta idegeiket :).
Ezután nem maradt más hátra, minthogy az aznapi 12 kötélhossz után a Gasthof Almfrieden „Grosse Radler” (3 EUR)-ének érintésével lejöjjünk, immár a betonúton („Mautstrasse”) a nagy parkolóhoz. Kis várakozás után - amit lábszellőztetéssel és a siklőernyősök bámulásával ütöttünk el - megérkeztek Csosziék is, akik másodiknak a Kletterprüderpfadot (5-) mászták.
Az este párhuzamos főzőversennyel, radlerrel és gitárral zárult – az elalvást nem kellett nagyon erőltetni.