Grand opening 2009

A hétvégi túráról már úgy ahogy lemondtunk (Tátra 3as lavina, kevés érdeklődő..stb), de Imre kérdése után csak összejött egy túra szombaton a Zemplénbe. Kora reggel már Hejcére tartottunk, ahonnan a kocsit letéve 8:15-kor Regécre indultunk. A sárgán
felkapaszkodtunk a Kecske kő oldalába, lihegés közben pedig egy Gyűrűk ura forgatásán érezhettük magunkat. Köd, csepergés, avarszőnyeg és mohos kövek szétszórva mindenütt. A Fonyi-rétnél lefordulva legelőkön át értük el Mogyoróska takaros faluját. Innen már nem volt sok hátra, némi emelkedő után elértük Regéc várának romjait. A részben újjáépített (rekonstruált) vár belsejét körbejárva, bástyáiba felkapaszkodva mindannyiunkat a történelem szele járta át. Ez nem csoda, különösen annak fényében, hogy még maga II. Rákóczi Ferenc is itt töltötte gyermekkorának egy részét. Petinek leginkább az őrségben elalvók büntetési procedúrája tetszett (további információk a helyszínen, vagy itt beszerezhetők a vár történetéről). A köd továbbra is keményen kitartott, így a kilátás korlátozott :) volt. Némi falatozás után a piroson (Rákóczi-út) a Nagy Szár-kő felé indultunk. A hegyoldalon felbaktatva a Fehér-kúti vadászház felé meglepően sok víz zubogott a Lapu-patakban - középhegységeink nyáron száraz vízmosásaira időszakosan igencsak rá lehet csodálkozni). A vadászház ismerős alakjánál Sólyom-kő felé fordultunk. A sziklákat alig lehetett látni a ködben, de így is véghezvittük amiért jöttünk :) Megnyitottuk a 2009-es mászószezont a "Piskóta" UIAA III nehézségű út teljesítésével. A köd és a kissé vizes falak érdekes közeget biztosítottak a mászáshoz, mely így csak szimbolikus értékkel bírt :). Innen már nem volt megállás, gyorsan átgyalogoltunk az Amadé-vár romjaihoz (már nem sok látszik belőle). Érdekes, hogy e napjainkra igen elhagyatott és vadregényes hely milyen hatalmas jelentőségű volt egykoron a magyar történelemben. Amadé nádor egész vármegyéket irányított erről a helyről (történetéről bővebben itt). Mi csak a sejtelmes ormok látványát őrizhetjük emlékezetünkben, a Kassától Nagy-Milicig terjedő kilátás érthető okokból elmaradt. Innen már lefelé vitt az út, 5óra után nem sokkal a kocsinál voltunk, ahol már csak a varacskos disznó jellegű öltözékünket kellett magunkról eltávolítani.
Sajnos a fényképezőgépet sikerült a kocsiban hagyni, így összeen 1 kép készült visszatérttünkkor a túratársakról:






A túra hossza kb. 32 km volt ~900 m szinttel.

Where did you sleep last night...

...énekelte Kurt Cobain unplugged. A Kékes egyik (DNy-i) gerincén a ropogó hóban felfelé baktatva Mátéval és Petivel az Álomarcú lány járt a fejünkben - Mariah Carey Without you-ja már csak a Remetebarlangban jött elő...:)
A mátrai túra ötlete a hétvégére elég tutinak tűnt, péntek este ezt még egy kint alvással fejeltük meg a Mátrafüredről a kék+ -on a Remetebarlanghoz felmenve. Szerencsénkre a kissé ad hoc jelleggel kijelölt szálláshely tökéletes választásnak bizonyult. Hangulatos estét töltöttünk el a -2 C körüli hőmérsékletben. A meleg levesek és teák (Frutta Gránátalma-Zöldalma ízesítésű likőrvodkával megspékelve) után nyugovóra tértünk a havas tájra néző barlangban, zárásképp egy kis időre még a csillagok is előjöttek a sötétben. Reggel -4-5 fokra ébrdetünk, hajnalban ennél kicsit hidegebb lehetett. Az elmaradhatatlan szalonnasütés és tefőzés ("jakvajas stílusban") után összepakoltunk és hamarosan megjöttek Tündiék. Tamarával reggel indultak Debrecenből, így 5-en kezdtünk a túrának. Gyorsan elértük a Kékes csúcsát, majd amilyen gyorsan lehet, hátunk mögött hagytuk a vándorcirkuszt (motoros emlékmű, nyalóka, dübörgő zene..stb) és rátértünk a gerinc egyik legszebb részére. A havas jeges úton néhány pereccel szórakoztattuk egymást. Szép időben értük el a jobbnál jobb kilátópontokat (Sas-kő, Disznó-kő - melyek a hajdanvolt Kékes kráter peremét is jelentik egyben - felső piroxénandezit :). D-re fordulva a Hármashatár erdészháznál gyorsan elértük a Tarjánka-szurdokot. A befagyott patak kisebb nagyobb szűkületein és letörésein lefelé haladva ismét meggyőződhettünk róla, hogy Magyarországon is vannak egyedülállóan szép helyek. A hely "extrém" jellegét növelte az itt-ott vékonyabb jég alatt csobogó patakba való szakadás lehetősége és a "mászós" szakasz bálakötöző madzagja. Szerencsére élve leértünk :) a Markazra tartó országútra. Közös megegegyezéssel a 20 perc múlva Markazra érkező busszal átmentünk Abasárra. Innen a Posta mellőli megállótól a sárgán jutottunk vissza Mátrafüredre az Öreg-hegy kaptatója, valamint a Szent-Anna tó (az egyik vezió szerint egy lávabarlang beszakadásával alakult ki) és kápolna érintése után. Füreden egy kis hot-dog és tea után becsomagoltuk magunkat a Seicentóba (meglepően jól sikerült :) és hazarobogtunk.
A túra szombaton a lányoknak 25km volt 8-900m szinttel, nekünk 20km 5-550m szinttel.

Rendezkedés a Remetebarlangban

Energiatakarékos megoldások

Update Reggeli

Jégcsapok



Magyarország teteje


Peti a Sas-kőnél ÉK-re tekint

Peti a Disznó-kőnél délre tekint

Hol vagy Atilla?

WI 6 - os jégcsapok

A Tarjánka szurdok eleje

Tátrai évkezdet

Hegyünk a távolban, ahogyan szombat délután látszott

Hajnal a sípálya felettről nézve

Pillantás a Tarpataki völgyekbe a Maximilinkáról

Zergék a gerinc oldalában

A Királyorr alatt, háttérben a csúcs púpja

Csajok a gerincen

A Közép-orom (2441m) mögül előbukkan a tavalyi ismerős, a Zöld tavi csúcs (2562 m)


Csoportkép a csúcson, Sanyi még felfelé tart


A Gerlach tömbje


Lemenet, jól látszik a gerinc

Imre "kicsúszik"

Szerencsére nem kellett sokat várni a Tátrára, ideális körülmények vártak minket a hétvégén. célunk a Nagyszalóki csúcs (2452 m) volt a "normál" úton, a DK-i gerincen a Tarajkáról. 5fős csoportunkat (Tündi, Rozi, Imre, Máté és én) 2 meglepetés ember kísérte. Az Angliából hirtelen megtérő Sanyi és Attila. Ők vonattal jöttek. Szombat délután Nova Lesnán, a szálláson találkoztunk (kiváló vendégház, egy éjszaka 12 euro). A szobákból jól látszott célpontunk a telihold fényében. Az este cucc szereléssel és némi vidámkodással telt, majd nyugvóra tértünk. Korai kelést (4:00) terveztünk, mert egész napra napsütés volt várható, a havat minél kevésbé akartuk szétesve viszontlátni (-11 és 0 fok közé jelezték a hőmérsékletet, a hajnalt leszámítva kb. -5 lehetett napközben). A kalauzidő 4:30-5:00 óra, mi 5:45-kor indultunk Ótátrafüredről (1010 m). A Tarajkát (1285 m) gyorsan, fél óra alatt elértük és hamar nekiugrottunk a sípályának, hogy felérjünk a gerinc közelébe. A sípálya végén több nyom is látszott, de össznépi megegyezéssel a helyes egyeneset választottuk a fenyvesen/törpefenyősön át. Nyom többé kevésbé volt, de főleg a felső részeken nem ártott taposni. A hó mennyisége és jellege nem indokolta a hágóvas használatát. A napfelkelte fényei csodálatosak voltak, nem győztünk hátrafelé pillantgatni. A Maximilianka kiváló kilátópontját is menetrendszerűen értük el, innen jól be lehet látni a Kis és Nagy-tarpataki völgyekbe, valamint a Lomnic és a Közép-orom tömbjére. Innen főleg a gerinc déli oldalán haladva, nagyjából 2000m-en elértük azt, innen többé-kevésbé már csak azt kell követni. Sehol egy szem felhő és még szélcsend is volt! A gerincen több sziklás kiemelkedés is látható volt, az egyiket Roziék a múltkor sötétedés előtt a Királyorrnak (Nos, 2273 m) nyilvánítottak, de mint kiderült, az még feljebb van. Érdekes látvány volt balra a síkságot (távolban az Alacsony-Tátrával), jobbra a gerincet és/vagy a Tátra ormait figyelni. A Királyorra érve Sanyi beteget jelentett hörgői elég csúnya hangokat adtak és fázott is, így ő itt maradt. Az igen szeles Királyorr-nyerget keresztezve felkaptattunk az utolsó sunyi hólejtőn a csúcsra (Stary Smokovectől 5 óra alatt - kb. 1450 m szint). Innen lenyűgöző körpanoráma fogadja az embert, jó pár hegy és a völgyek is ismerősen tekintettek vissza ránk. A Nagy-tarpataki völgybe letekintve szép felvezető kuloárokat láthattunk. A fotók és csúcs-Karamalz után a lemenetet tervezve egyszer csak felbukkant Sanyi, aki rájött, hogy van pehelykabátja és erőre kapott.

A lemenet során gyakoroltunk kicsúszást (az egyik elég reálisra sikeredett :) és igyekeztünk lefelé. 14:15-re a kocsinál voltunk, Sanyiék pedig a Zamkovszky-ház alatti jéghez indultak körülnézni, ők vonattal jönnek vissza hétfőn.

A túra kiválóan sikerült, a hóviszonyok ideálisak voltak, a felső gerincszakaszokon pedig egészen alpesi volt a hangulatom :) A csúcs ugyan nem tartalmaz technikai nehézséget (valószínűleg nagyobb hidegben és viharos szélben, valamint firnesebb körülmények között néhol azért oda kell figyelni), de mindenképp megéri felmenni rá, mert egyedi élmény.

Körpanoráma a csúcsról:

Bükki idénynyitó

A szilveszter meghozta kedvünket a Bükkhöz (nem mondom, a Tátrához is - de ott a műszaki és időjárási körülmények nem voltak ideálisak), így ezen a vasárnapon ide indultunk. Debrecenből nézve a Bükk egyik legtávolabbi pontjáról, Bélapátfalváról indítottuk a túrát Imrével, Tündivel, Mátéval és Petivel. A cél egy jeges-havas 30-as körtúra volt, melynek a "köveken" vezető részét a tavalyi túlélőtúrán (részben sötétben) már megjártuk. Reggel -13, napközben érzésünk szerint -5 és -10 között alakult a hőmérséklet, kevés hódarával, sok köddel. A többség havasabb terepre számított, mert a helyszínen sajnos csak 0,5-5 cm (néhol összegyűlve 6-8) volt fellelhető. A merev talpú LaSportiva túranégyes így több-kevesebb kínlódást kapott elegendő kristályos víz hiányában (kétségkívül Imre nyert a "Canossa-járásban", bár rá mint kiderült kicsi is a bakancs). Bélapátfalváról 8:15-kor startoltunk némi western-kocsma hangulatú kávézás után a piros-jelzésen. A Fűzfás-lápa völgyében (csakúgy mint később a Horotna-völgyben és a Lak-völgyi tó előtt) szépen megfagyott patak mellett baktattunk fel azon tanakodva, hogyan is fagy meg pontosan a víz. A Bél-kő fájdalmasan hiányos púpját nagy ívben nyugatról kerültük, majd a Homonna-tetőn át akaratlanul (de magunkat is meglepve) azimutban érkeztünk a kilátópont alá. A legmagasabb kiugráson (815 m) szokás szerint jeges szél és némi napsütés fogadott minket. Utunkat a kéken folytatva sorban érintettük a többé kevésbé havas (talán Őr-kőn volt a legtöbb ~10 cm) "köveket": Őr-kő (880 m), Pes-kő kapu (~800m), Cserepes-kő (~820 m- a barlangszállás még mindig nagyon jó, sőt még mintha csinosítottak is volna rajta), Tar-kő (950 m - a "bükki harmadik"), Három-kő (904 m). A túra fordítópontja Három-kő volt, ahonnan a Zsidó-réten átkelve a kék pluszon nyugatra fordulva átmentünk Istállós-kőre (958 - a Bükk királya - tájképileg mondjuk királyfi :). Máté folyamatosan azt állította, hogy nagy a hőség, bár Tündi hátán a páncéllá fagyott windstopper kabát ennek kissé ellentmondott. Szerencsére az új Intersparos 2000 ft-os termosz kiválóan bevált :) A Szalajka-forráshoz való meredek lemenet megint próbára tete térdizületeinket, Imre pedig javaslatot tett a hordszékes továbbvitelre és a lementésre, de mi nem engedtük elcsüggedni :) Az egyre közeledő szürkületben viszonylag hamar elértük a Katonasírokat és levánszorogtunk a Szomjas csuka étterembe. Az itt elfogyasztott meleg (és hatalmas adagú) gulyás,- illetve savanyú malaclevesek mindenkit felbuzdítottak, így a hazaút vidám hangulatban telt, a megtett 32 km-t és a ~800m szintet már csak a "Szerelem hullámhossza" tudta "űberelni".

"Kelő nappal én is kelek" - avgy arcunkra fagy a mosoly

A Bél-kő nyugatról

Hóban az "Ördög-hegy saránál"

Feszítés a Pes-kő kapunál


Tar-kőn

Tündi a fagyosszent

Háromkövön:

A Tátra

Lovadi Dávid fotóján az éles szeműek megláthatják, hogy mit láttunk Örvény-kőről!

Szilveszter a Bükkben

A tavalyi szilveszter ötletén felbuzdulva idén is Istvánkútra mentünk volna, de a házat elhappolták lőlünk. Utólag visszatekintve ez nem is volt akkora probléma, mert így legalább a Bükkbe mentünk fő a változatosság alapon. A csapatot Anitta és két szatmárnémeti barátja, Máté, L. Dávid és Anita, Tamara, Tündi valamint jómagam alkottuk. Debrecenből kora délután elindulva fél 5 felé értünk Szentlélekre a Turistaparkba, ahol már várt ránk Lovadi Mester és barátnője a lefoglalt ház kulcsaival. A Farkasgödör- ben fekvő túristaház (http://www.farkasgodor.ini.hu/) nagyjából 3km-re van gyalog a kéken lefelé. A tök sötétben, helyismeret nélkül csak egy kisebb tanakodást iktattunk be, az is a rettentő szomorú látványú viharkár miatt történt. Egyes részeken teljes erdőrészek dőltek ki, a jelzések így megszűntek és néhol a feltorlódott fákon csak átmászva lehet közlekedni. Ennek ellenére 6-ra a házban voltunk. A kipakolás és rendezkedés után viszonylag hamar felfűtöttük a házat a kiváló, téglából rakott kályhával (+ a konyhában is van egy "sparhelt" - egyik sem füstöl!). A hőmérséklet az idokep.hu szerint ottlétunkkor -13 és -5 között mozgott. Az estét társasjátékozással, illetve iddogálással és paprikás krumpli készítésével töltöttük. Lefekvés előtt Mátéval (és egy darabig Dáviddal) lenyomtunk néhány kört a Részegedj okosan! nevű "társasjátékkal". Mivel Máté és én is a legnagyobb gyakorisággal a 3 a magyar igazság és a lépj vissza a start mezőbe rovatokat látogattuk később még némi énekléssel is szórakoztattuk? a jelenlevőket. Délelőtt felcihelődtünk és elindultunk rövid, ám annál tartalmasabb körtúránkra. A házból a kéken visszahaladva, majd a pirosra térve felmentünk a bő vízhozamú Vízfő hármas forrása mellett (csodás jégformák!) az Odvas-kőre. Általánosságban köd és hideg, illetve némi hószállíngózás volt kísérőnk. A kék háromszögön, majd kereszten a Cakó-kő alatt elhaladva felmentünk a Mária-forrás érintésével a Látó-kőre. Sajnos a név nem mindig kötelez, a ködön át csak odaképzelni tudtuk a Magas-Tátra vonulatát. A sárgán Örvény-kőre átmenve a Jókai szobortól azonban elnyertük jutalmunkat: a Tátra megmutatkozott - ismét mesés látvány volt! A sziklától "azimutban" lementünk a Farkasgödör-völgybe, majd még nyugat-keleti keresztezést hajtottunk végre a Buzgó-kő szép "gerincén".
A jól sikerült túra után Maffiózós=Gyilkosos (szerep)játékot játszottunk mindenki nagy megelégedésére. Ezt Activity és egy kör Részegedj okosan követte, ami után Anita rituálisan elégette a játékmezőt. A kisrádión kisvártatva felcsendült a Himnusz, majd a ház elé tódulva köszöntöttük az Új Évet! 2009 első főtt étele a kiváló Lovadi-slambuc lett, csilagos ötös!
Reggel nem maradt más hátra, mint a rendrakás és a hazagyaloglás a szemerkélő hóban. A Bükk megint nagyon szép volt, így vasárnap terveink szerint visszatérünk egy 30-as túrára, ha Imre zöldkártyája és a -10 is úgy akarja :)

A ház

Merry Christmas!

A meleg adója

Dekoráció az asztal felett

Részegedj okosan

Bodysurf

A befagyott pocsolyákat régebben is kedveltem :)

A Tátra viharkárok "kicsiben"

Anitta megsemmisíti a játékszert

Táj hazafelé