In Memoriam Várkonyi László

(forrás)

Egy szerencsétlen balesetben az Everest É-i oldalán elhunyt Várkonyi László "Konyi" a magyar expedíciózás nagy öregje, hegymászó oktató.

Megmászta az Elbrusz-t (5642 m), a Lenin csúcs-ot (7137 m), Mongólia ritkán járt vidékén a Mönch Hairchan csoportban 4 négyezres traverzált sikeresen. Első magyarként járt 1984-ben az Aconcagua (6989 m) csúcsán, majd az Andokban 5 csúcsot (5800-6800 m) mászott meg 1987-ben. Ugyanebben az évben eléri a Shisapangma 8014 m-es csúcsát, 1990-ben pedig a Cho Oyu tetején állt (8201 m). 2003-ban 8005 méterig jutott a Gasherbrum II (8035 m) megmászása közben. A Mount Everest csúcsának elérésével 8 alkalommal próbálkozott oxigén nélkül, D-ről és É-ról egyaránt. Ő tartotta magyar oxigénpalack nélküli rekordot (2002 - 8770 m), amely magasság elérése vélelmezhetően csak pár 100 embernek sikerült eddig a világon mesterséges oxigén belélegzése nélkül!

Az átlagemberek földhözragadt gondolkodását sutba dobva jutott el számtalan expedíciójára, melyek közül úgy tűnik ez volt az utolsó. Elszántságát sokan példaértékűnek tekinthetjük. 54 évet élt.

Nyugodj Békében!

Mano Negra Illegal

Vasárnap este ismét szeretett Székes-Fővárosunkból indultam keletre a s'újhelyi gyorssal. Gyöngyös állomáson Anitta és Máté fehér keszkenős integetése fogadott , majd autóba pattanva Endrével és Petivel karöltve Hollókőre indultunk volna, ha nem lenne tilalom alatt. Éppen ezért kirándultunk egyet a Kékesre (gyorsan amíg lehet és ezt is be nem tiltják), majd hazamentünk.

Este fáradtan jót aludtam, így szépeket álmodtam. Az álomban egy szép mászónap szerepelt Hollókövön április végén. A még éppen kellemes hőmérsékletben Petivel másztuk a jobbnál jobb utakat, de a többiek is kitettek magukért. Endre például flash-elte az Áthajlást (VI-) és tr több szép hatost is kitolt (úgy tűnik nála ilyen az amikor le van amortizálódva saját bevallása szerint). Magam részéről a Repülő osztály "retro" os (VI/VI+) és a Foxi (VI) "retro" os + vizes repkó :) vitték a prímet (mindkettőt 1x felsőztem még valamikor egy messzi messzi galaxisban), de beleüléssel a Két lotti (VI+/VII-) is kiment további más utak mellett. A kiváló hangulatot javította két szimpatikus salgótarjáni mászó és egy gyöngyösi pár is, velük is jól eldumáltunk a mászás sava-borsáról. A napnak csak nem akart vége szakadni, sokáig maradtunk, kiélvezve a rendkívül hangulatos hely varázsát. A sziklagyepen nyílt a törpe nőszirom, Endre sonkája pedig továbbra is páratlan (nem is beszélve a lekvárról).

Leballagva a faluba ismét megálltunk a szőlész bácsinál (=Építők útja utolsó előtti (előtti?) ház bordó színben, Bor kapható tábla), hogy megkóstoljuk a legendákat fialó mátraaljai termést (olaszrizling, kékfrankos, zweigelt), majd fáradtan hazautaztunk Endre vezényletével.

Ekkor csörrent meg a telefonom és kiderült, mindez csak álom volt, folytatódnak a síkvidéki hétköznapok...

"A képek esetében a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.
Az alkotások akár S. Anitta, K. Máté, vagy B. Endre keze munkái is lehetnének "

Licht und Schatten

SunKing

Peti és az Ausztrál

Endre áthajlik

Két Lotti

What a wonderful world - Húzd ki magad Peti! :D

Ezeket az utakat másztam volna: Május 35 (VI-), Repülő osztály (VI/VI+), Két lotti (VI+/VII-), Áthajlás (VI-) 2x rp, Emlékút VII (pp próba), Tető (VI) rp, Repcsi (V-) CL, Pioneer (VI-) rp, Piros szeges (V) CL, Denevér (VI-) rp, Foxi (VI), Bátorság (VI+/VII-) tr

Hétvége otthon

Törpe nőszirmok a Kő-hegyen

Kankalin

A mostani hétvégén több napig Tatabányán tartózkodtunk, így rövid szabad periódusaimban megpróbáltam némi sziklát érinteni. Szombaton a Gerecse 50 cél/start területén felállított ex-T sportegyesületes műfalat néztük meg, ami a slackline-nal megspékelve nagy sikert aratott (itt gratulálnék Szentirmai Encinek aki lenyomta a táv felét futva, majd beállt biztosítani a gyerekhordát :). Délután Mártival néztük meg a tavaszi virágszőnyeggé változott sziklagyepeket a Kő-hegyen, majd a Szédítőnél felsőztem a segítségével.

Márti és a "szisztem"

Mivel beülője nem volt és én is kevés felszerelést hoztam, szükség volt némi kreativitásra ennek kivitelezésére. A felrántás elleni pontnak behelyezett nittről végül félszorítóval lett megoldva a biztosítás. Sorban kimásztam a Jobb-él V+, a Jobb-sarok VI és a Majomtánc VII- utakat, majd hazamentünk.

QQCS

Másnap Várgesztesre mentünk ki, ahol a buszon Borbély Gáborral szerveztem "randit", mint a helyszínen kiderült, elég sokan jöttek a Bercsényi mászókörrel. Pár út mászása után (Rutinpálya V+, Matematika VII- TR, Tökös mákos VI+ (kishíján OS :), Derékszögek VI/VI+) túrázni indultunk kettesben Vérteskozmára, ami versenyben lehetne a Magyarország legszebb faluja címért.

Gábor a Bőrerő (VIII/VIII+) végénél

Innen a fokozott védettség alatt álló Fáni-völgy és olyan érdekes sziklaalakzatok, mint az Ördögszószék érintésével jutottunk vissza Gesztesre (sárga négyzet, zöld, majd sárga; kb. 9 km), ahol a Kocsma kötelező meglátogatása után már a buszon ülve értékelhettük ezt a szép napot. A tavasz megérkezett!

Fekete kökörcsin nyílik 'kozma felett

A hunyor már elvirágzott

Gesztesi zárókép

Honnan hová

Mikor elkezdtem ezt a blogot talán nem gondoltam, hogy egyszer 10000 egyéni látogatásom lesz. Persze amikor mászni kezdtem még azt sem hittem/ sejtettem, hogy kevesebb mint 4 év alatt több mint negyven (persze nem túl nehéz) több kötélhosszas úttal fogok megismerkedni sok szép mászóiskola és néhány magashegyi túra mellett. Köszönet a látogatásokért az olvasóknak és köszönet a mindenkori társaknak akik nélkül soha semmi nem jöhetne össze!
Remélem egy-egy útleírással sok infóhoz juthat hozzá az érdeklődő és ezáltal megbocsájtjátok az unalmasabb részeket ;) Ha ilyenkor kívánni kell valamit, akkor most azt kívánom, hogy mindenkinek jöjjön össze a 2010-es "Fő cél"!

Hajrá!

Espresso doppio

Király film a Petzl-től Ben Nevis-ről - Hardcore Jég-Hó-Mix!!! Spindrift Rulez :D

Scottish Icetrip in Ben Nevis - English
Uploaded by Petzl-crew. - More professional, college and classic sports videos.

Hidegből a melegbe Edlinger nyomában :D

Climbing, Natalija Gros - Le Tango Vertical from Film IT on Vimeo.

Nyúlbéla

Megvolt a félmaraton Endre bá'-val váltásban (3:38 összidővel), 5 perces ezrekkel és még sooo sexy fotó is készült rólam...Ferinek gratula a maratonhoz, törött kézel is kemény volt...A térdem nagyon jól bírta a várakozásokhoz képest, a B*res P*rcerőt javaslom mindenkinek akinek effajta nyűgje van.

Jó lenne ősszel elmenni futni felfelé is egy ilyenre (tavaly Bécsben lemaradtam róluk):

Schneeberglauf (10 km 1200 m szint, 4 fős csapat is mehet, beugró 25 euro)
Raxlauf (8 km 1100 m szint)

Vízszintes hóesés, gyalogátkelés Hegyeshalmon - De jót másztunk 2.

Mászó a Witchkraft 3. hosszában (forrás: Emerico's Photostream)

A reggel igen hidegre sikeredett, nehéz volt kikelni a jó meleg hálózsákokból látva fagyott sátorlapokat. Mivel látszott a jó idő, igyekeztünk mihamarabb a Vordere Stadelwand felső részéhez jutni, hogy aznapi célunkat teljesítsük. Az utakba kb. fél 10-kor szálltunk be, csendes volt a környék és hamarosan a melegáradat is megjött napsütés képében. Petivel a Witchkraft* variánsát másztuk, fél liter vízzel és kevés ruhával. Az első hetes részt jobbról a Schwesterlein Mein hatosával váltottuk ki. A Behm kaller szerinti 7-es a bergsteigen szerint 7-, de inkább nem akartunk A0-ázni (mindamellett a Behm féle utolsó 6+ a bergsteigen szerint 7- ami kiment OS :). Imréék a BH-Pfad kacskaringós 3+-át választották (beszállásnál szög, kötélgyűrű). Peti kitolta az általam már ismert első 6-ost, majd a következő 4-est is. Innen rám hárult a maradék két hossz (6 ill. 6+/7-), ami feltette a koronát a "hétvégére". A kő már-már álomszerűen szép, oldott, nagyon kompakt és furcsa, néhol lyukas, "vízcseppes" struktúrájú. Természetesen sok a reibungos táncolás is, nagy nyúlásokkal fűszerezve. A nittek távolsága tökéletes, nem túlzó, de ami van az nagyon jó helyen. A fal tetején örömmel csaptunk egymás tenyerébe: sikerült! Lepillantva kiderült, hogy Máté és Imre az összeszokottság hiánya és az út földes/fenyőtűs/bedőlt fás...stb. jellege miatt igen vontatottan halad. A fal felénél megakadtak, így Peti lement a Gassel-en (jobbra fel, majd le), én pedig leereszkedtem hozzájuk és kipucolva a cuccokat együtt ereszkedtünk tovább. Hamar leértünk a fal aljához, ahol az idő hiányában már nem volt lehetőség 1-2 sportút kivitelezésére, de sebaj, majd legközelebb. A parkolóból némi evés és pakolás után hazafelé vettük az irányt, mindenkit várt este a családi program. A hazaút monotonitását az autó éhes motorja (kifogyó benzin) szakította meg Hegyeshalomnál. Imrének beszóltam tologatás közben a kocsiba, hogy na most tegye be csutka hangerőn a Nagy-Ho-Ho Horgászt az ominózus 100 Folk Celsius kazettájáról, így a vidám dallamok és a fürkész tekintetű többi autós segedelmével csak áthaladtuk Kelet és Nyugat mitikus zöldes kapuján. Az autót átsegítve szembesülhettünk vele, hogy az A*ip benzinkút az autópálya túloldalán van. Szerencsére az ott kapható öt literes kanna kimentett minket, így kis időveszteséggel tovább roboghattunk, este 9-10 felé Debrecenbe is érve.



*A kaller annyiban téved, hogy a Schwesterlein nem érinti a Witchkraftot, mindamellett, hogy közvetlenül jobbra van mellette (tábla)
*2 vagy mégis? :D T. Behm eredeti kallerja kevéssé ijedősöknek...úgy tűnik a mester az "Ich bin dein Vater" kérdés után a sötét oldalt választotta

Vízszintes hóesés, gyalogátkelés Hegyeshalmon - De jót másztunk 1.

A Weningerturm Ny felől, túloldalán vezet a Heimaterde

A szervezési nehézségek után végül Imrével és Mátéval pattantunk kocsiba, hogy a rövid időjárási ablakot kihasználva Ausztriába menjünk több kötélhosszas utakban örömködni. Csütörtökön 3 után el is hagytuk Debrecent, majd Bp.-en a budaörsi úti Profi parkolóban felvettük Bihari Petit. Motivációja igen magas volt, kb. 24 órája szállt le a gépe Finnországból, ahol 8 hónapot töltött el szinte mászásmentes környezetben. Persze a jégkorong és egyéb aerob edzések, no meg a nemzetközi csajközösség frissen tartotta cimboránkat.
Az elmélet szerint pénteken Hohe Wand, majd szombaton Rax és esti hazautazás volt a terv. Kevéssel Wiener Neustadt előtt némi esőre lettünk figyelmesek, ami egyre jobban bedurvult. Stollhofnál mindez vízszintesen zuhogó hóba és szélviharba csapott át. A Sonnenuhr parkolóban 2-3 osztrák kocsin kívül nem volt senki, kisvártatva ők is elmentek (mondjuk nem tudom mit csináltak ebben a viharban fejlámpákkal). A parkoló magányában a kocsiban eszegetve és iszogatva múlattuk az időt, húzva-halasztva a sátorállítást. 11 felé tettünk egy gyenge kísérletet, de mivel a szél akár a Fitz Roy közelét is feleleveníthette volna, így fagyott ujjakkal és a léggömböt játszó, de az égből visszarángatott sátorelemekkel visszavonultunk az autóba. 4-en egy Seat-ban aludni nem hangzik túl kényelmesnek, de a hálózsákokba bebújva egészen elment.



Én nagyjából 5-ig fel sem keltem, Imre és Peti is jót szundított, csak Máté reklamált, mert a pehelykabát nem ért derék alá...Itt tűnt fel, hogy a fényképezőgépbe nem hoztam memóriakártyát (nem először...), így a hétvége képek nélkül zárult, pedig lett volna mit...).
Reggel 7 és 8 között csendesedett a hó és 8-ra el is állt. A felkelő nap és az oszladozó felhőzet némi széllel párosulva bizakodással töltött el minket.

Első mászásunk a Weningerturm szektorba volt tervezve a fal aljától a fennsíkig tartó nagy csillagos utak kombinálásával. Ide érdemes a Grünbach melletti Seiser Toni fogadó(megközelítés) parkolójából indulni. A házak között betonúton 200 m-t a falak felé, majd egy sárga táblánál balra fel, az erdészeti utat keresztezve tovább fel és így érjük el a fal alatti kék ösvényt (Wandfußstrasse). Ezen jobbra haladunk a nagy toronyig, melynek tövében a Schillerkante, Schillerkamin és Weningersteig feliratok/táblák láthatók. Máté és Imre a 3 kötélhosszas Weningersteig-be szálltak be, mi pedig az ettől jobbra haladó Heimaterde-t (6+, 165 m) választottuk Petivel (Behm: Führer auf die Hohe Wand 107 és 115. utak). A szikla ekkorra száraz volt és már a nap is ragyogott. Kikönnyített minimálfelszereléssel indultunk az útba, Peti mászta a három könnyebbet (1,3,6), nekem pedig a nehezebbek jutottak. Az út két törősebb résztől eltekintve nagyon szép. A 3. hosszban vigyázat, nagy "Damoklész-kardja" tömböt kell óvatosan kerülni! A 6-6+ részek jó kunsztosak, de szerencsére egy beleüléssel a 2. hosszban kimentek, még ha lihegtünk is :).

Mászó a 4. hossz elején (forrás: www.bergsteigen.at)

A felső szép falszakasz előtt (forrás: www.bergsteigen.at)

Különösen a 4. 5. hossz homogén nehézségei teszik élvezetessé az utat. A kiszállásnál Mátéékkal találkoztunk, innen egy A-s steigen kell feljutni pár 100 méteren át a Bamgartnerturm csorbájába. Ez egy Ny-i oldalán 25, D/DK-i oldalán 2-3 x olyan magas sziklatorony.

Baumgartner-Retro

Természetesen felmásztunk csúcskeresztjéhez egy jobb oldali 4+ os élen (Westkante) és bejegyeztünk a kereszthez elhelyezett csúcskönyvbe. A Schneeberg havas háttere igen impozáns panorámával örvendezteti meg az erre járót. A fennsík előtti záró falszakaszon több lehetőség közül lehet választani 2+ tól 6-ig (Behm: Führer auf die Hohe Wand 121., 135., 136., 137., 138. és 139. utak). Máté és Imi a 3 rövid kötélhosszból álló Freundschaftssteig-et mászták 3+ ért (szépen kiépítet élménymászás), mi pedig ezt kereszteztük két kötélhosszból direkt módon (6-os, 5-ös nehézségben). A szép kövű hosszok közül az elsőben egy áthajláson felmászva kell egy barlangszerű kürtőben felmászni, majd egy 50x30 cm-es sziklaablakon kituszkolódva vissza a falra. Innen egy kéménybevágás visz a fennsíkra. Az áthajlás 5+ A0/ 6 nehézségét én 6 A0/ 7-7+-nak érzékeltem, sehogy sem ment szabadon és még az A0 is kemény volt :D. Utána már csak a kürtőben törő kötéllel és a stand előtt 6- jellegű résszel kellett megharcolni. Peti némi szuszogással kimászta a keményen számozott következő ötöst (az is volt) és már végeztünk is. A fennsíkon balra elhaladva a Wilhelm-Eichert Hüttéig a sárgával jelzett A-s Wagnersteig-en jutottunk vissza a fal aljához.
A Seiser Toni fogadótól nem maradt más hátra mint átgurulni Kaiserbrunn-ba, ahol meglepően kevesen voltak (persze ezen nem különösebben bánkódtunk :). Némi falatozás után nyugovóra tértünk, mert elég hideg volt és másnapra is kellett az energia.