A reggel igen hidegre sikeredett, nehéz volt kikelni a jó meleg hálózsákokból látva fagyott sátorlapokat. Mivel látszott a jó idő, igyekeztünk mihamarabb a Vordere Stadelwand felső részéhez jutni, hogy aznapi célunkat teljesítsük. Az utakba kb. fél 10-kor szálltunk be, csendes volt a környék és hamarosan a melegáradat is megjött napsütés képében. Petivel a Witchkraft* variánsát másztuk, fél liter vízzel és kevés ruhával. Az első hetes részt jobbról a Schwesterlein Mein hatosával váltottuk ki. A Behm kaller szerinti 7-es a bergsteigen szerint 7-, de inkább nem akartunk A0-ázni (mindamellett a Behm féle utolsó 6+ a bergsteigen szerint 7- ami kiment OS :). Imréék a BH-Pfad kacskaringós 3+-át választották (beszállásnál szög, kötélgyűrű). Peti kitolta az általam már ismert első 6-ost, majd a következő 4-est is. Innen rám hárult a maradék két hossz (6 ill. 6+/7-), ami feltette a koronát a "hétvégére". A kő már-már álomszerűen szép, oldott, nagyon kompakt és furcsa, néhol lyukas, "vízcseppes" struktúrájú. Természetesen sok a reibungos táncolás is, nagy nyúlásokkal fűszerezve. A nittek távolsága tökéletes, nem túlzó, de ami van az nagyon jó helyen. A fal tetején örömmel csaptunk egymás tenyerébe: sikerült! Lepillantva kiderült, hogy Máté és Imre az összeszokottság hiánya és az út földes/fenyőtűs/bedőlt fás...stb. jellege miatt igen vontatottan halad. A fal felénél megakadtak, így Peti lement a Gassel-en (jobbra fel, majd le), én pedig leereszkedtem hozzájuk és kipucolva a cuccokat együtt ereszkedtünk tovább. Hamar leértünk a fal aljához, ahol az idő hiányában már nem volt lehetőség 1-2 sportút kivitelezésére, de sebaj, majd legközelebb. A parkolóból némi evés és pakolás után hazafelé vettük az irányt, mindenkit várt este a családi program. A hazaút monotonitását az autó éhes motorja (kifogyó benzin) szakította meg Hegyeshalomnál. Imrének beszóltam tologatás közben a kocsiba, hogy na most tegye be csutka hangerőn a Nagy-Ho-Ho Horgászt az ominózus 100 Folk Celsius kazettájáról, így a vidám dallamok és a fürkész tekintetű többi autós segedelmével csak áthaladtuk Kelet és Nyugat mitikus zöldes kapuján. Az autót átsegítve szembesülhettünk vele, hogy az A*ip benzinkút az autópálya túloldalán van. Szerencsére az ott kapható öt literes kanna kimentett minket, így kis időveszteséggel tovább roboghattunk, este 9-10 felé Debrecenbe is érve.
*A kaller annyiban téved, hogy a Schwesterlein nem érinti a Witchkraftot, mindamellett, hogy közvetlenül jobbra van mellette (tábla)
*2 vagy mégis? :D T. Behm eredeti kallerja kevéssé ijedősöknek...úgy tűnik a mester az "Ich bin dein Vater" kérdés után a sötét oldalt választotta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése