Vízszintes hóesés, gyalogátkelés Hegyeshalmon - De jót másztunk 1.

A Weningerturm Ny felől, túloldalán vezet a Heimaterde

A szervezési nehézségek után végül Imrével és Mátéval pattantunk kocsiba, hogy a rövid időjárási ablakot kihasználva Ausztriába menjünk több kötélhosszas utakban örömködni. Csütörtökön 3 után el is hagytuk Debrecent, majd Bp.-en a budaörsi úti Profi parkolóban felvettük Bihari Petit. Motivációja igen magas volt, kb. 24 órája szállt le a gépe Finnországból, ahol 8 hónapot töltött el szinte mászásmentes környezetben. Persze a jégkorong és egyéb aerob edzések, no meg a nemzetközi csajközösség frissen tartotta cimboránkat.
Az elmélet szerint pénteken Hohe Wand, majd szombaton Rax és esti hazautazás volt a terv. Kevéssel Wiener Neustadt előtt némi esőre lettünk figyelmesek, ami egyre jobban bedurvult. Stollhofnál mindez vízszintesen zuhogó hóba és szélviharba csapott át. A Sonnenuhr parkolóban 2-3 osztrák kocsin kívül nem volt senki, kisvártatva ők is elmentek (mondjuk nem tudom mit csináltak ebben a viharban fejlámpákkal). A parkoló magányában a kocsiban eszegetve és iszogatva múlattuk az időt, húzva-halasztva a sátorállítást. 11 felé tettünk egy gyenge kísérletet, de mivel a szél akár a Fitz Roy közelét is feleleveníthette volna, így fagyott ujjakkal és a léggömböt játszó, de az égből visszarángatott sátorelemekkel visszavonultunk az autóba. 4-en egy Seat-ban aludni nem hangzik túl kényelmesnek, de a hálózsákokba bebújva egészen elment.



Én nagyjából 5-ig fel sem keltem, Imre és Peti is jót szundított, csak Máté reklamált, mert a pehelykabát nem ért derék alá...Itt tűnt fel, hogy a fényképezőgépbe nem hoztam memóriakártyát (nem először...), így a hétvége képek nélkül zárult, pedig lett volna mit...).
Reggel 7 és 8 között csendesedett a hó és 8-ra el is állt. A felkelő nap és az oszladozó felhőzet némi széllel párosulva bizakodással töltött el minket.

Első mászásunk a Weningerturm szektorba volt tervezve a fal aljától a fennsíkig tartó nagy csillagos utak kombinálásával. Ide érdemes a Grünbach melletti Seiser Toni fogadó(megközelítés) parkolójából indulni. A házak között betonúton 200 m-t a falak felé, majd egy sárga táblánál balra fel, az erdészeti utat keresztezve tovább fel és így érjük el a fal alatti kék ösvényt (Wandfußstrasse). Ezen jobbra haladunk a nagy toronyig, melynek tövében a Schillerkante, Schillerkamin és Weningersteig feliratok/táblák láthatók. Máté és Imre a 3 kötélhosszas Weningersteig-be szálltak be, mi pedig az ettől jobbra haladó Heimaterde-t (6+, 165 m) választottuk Petivel (Behm: Führer auf die Hohe Wand 107 és 115. utak). A szikla ekkorra száraz volt és már a nap is ragyogott. Kikönnyített minimálfelszereléssel indultunk az útba, Peti mászta a három könnyebbet (1,3,6), nekem pedig a nehezebbek jutottak. Az út két törősebb résztől eltekintve nagyon szép. A 3. hosszban vigyázat, nagy "Damoklész-kardja" tömböt kell óvatosan kerülni! A 6-6+ részek jó kunsztosak, de szerencsére egy beleüléssel a 2. hosszban kimentek, még ha lihegtünk is :).

Mászó a 4. hossz elején (forrás: www.bergsteigen.at)

A felső szép falszakasz előtt (forrás: www.bergsteigen.at)

Különösen a 4. 5. hossz homogén nehézségei teszik élvezetessé az utat. A kiszállásnál Mátéékkal találkoztunk, innen egy A-s steigen kell feljutni pár 100 méteren át a Bamgartnerturm csorbájába. Ez egy Ny-i oldalán 25, D/DK-i oldalán 2-3 x olyan magas sziklatorony.

Baumgartner-Retro

Természetesen felmásztunk csúcskeresztjéhez egy jobb oldali 4+ os élen (Westkante) és bejegyeztünk a kereszthez elhelyezett csúcskönyvbe. A Schneeberg havas háttere igen impozáns panorámával örvendezteti meg az erre járót. A fennsík előtti záró falszakaszon több lehetőség közül lehet választani 2+ tól 6-ig (Behm: Führer auf die Hohe Wand 121., 135., 136., 137., 138. és 139. utak). Máté és Imi a 3 rövid kötélhosszból álló Freundschaftssteig-et mászták 3+ ért (szépen kiépítet élménymászás), mi pedig ezt kereszteztük két kötélhosszból direkt módon (6-os, 5-ös nehézségben). A szép kövű hosszok közül az elsőben egy áthajláson felmászva kell egy barlangszerű kürtőben felmászni, majd egy 50x30 cm-es sziklaablakon kituszkolódva vissza a falra. Innen egy kéménybevágás visz a fennsíkra. Az áthajlás 5+ A0/ 6 nehézségét én 6 A0/ 7-7+-nak érzékeltem, sehogy sem ment szabadon és még az A0 is kemény volt :D. Utána már csak a kürtőben törő kötéllel és a stand előtt 6- jellegű résszel kellett megharcolni. Peti némi szuszogással kimászta a keményen számozott következő ötöst (az is volt) és már végeztünk is. A fennsíkon balra elhaladva a Wilhelm-Eichert Hüttéig a sárgával jelzett A-s Wagnersteig-en jutottunk vissza a fal aljához.
A Seiser Toni fogadótól nem maradt más hátra mint átgurulni Kaiserbrunn-ba, ahol meglepően kevesen voltak (persze ezen nem különösebben bánkódtunk :). Némi falatozás után nyugovóra tértünk, mert elég hideg volt és másnapra is kellett az energia.