A tábla iskolapéldája
A szektor fő attrakciója alulnézetből
Szűzföld
Kitettség 100% (az ereszkedőpálya)
Elvisszük a kaját, aztán élvezkedünk?
Vasárnap szép időre ébredtünk, irány a szikla! Most a 9-es szektort (Zona Muchia Vulcanului) vettük célba. Ez a falszakasz kb 150 méter magas, egy gerinc és egy hatalmas táblarendszer alkotja. Bemelegítésképp egy rövidebb sportutat másztunk (Talanga, 7-, 20m), majd az 5 kötélhosszas Cumulus 30 méteres első hosszát másztuk kb 6-ért, gyönyörű út, itt ott szellősebben nittelve! Ezután Peti alsóval kimászta némi belepihenéssel a nem egyszerű Nimbust (7, 30 m).
Kis szusszanás után a többiek után eredtünk az 5 kötélhosszas Muchia Vulcanului nevű útban (6+, kb. 140m mászóhossz). Az 1988-ban nyitott 4B-s út szögekkel biztosított, a standok is többségében ebből állnak (3-5 szög, érdemes hosszú kötélgyűrűkkel operálni). Első hossza általában ötös, egy-egy 5+/6- szakasszal, a második hossz szintén (mindkettőben egy-egy kisebb áthajlás átmászása a kulcs, nagy stukkókkal). A harmadik hossz egy 3-as, 4-es könnyű hossz, innen jobbra traverzál egy ferde rámpa kb. 20 méteren át (4.hossz, némi növényzet, több helyen 5+/6-) egy szögekből és egy ereszkedőgyűrűből álló standhoz. Innen következik a kulcsrész ami eleinte nehezen észrevehető szögekkel, majd 1-2 nittel van biztosítva. Legnehezebb része szerintem megvan 6+, kissé balra csalva könnyebb. az út nagyon szép, köve többségében szilárd. Az utolsó kétpontos, gyűrűs standból egyenes vonalban 4 ereszkedéssel jutunk le a fal aljához (4x kb. 30m) új standok használatával, a végén kis legyaloglással. Mivel a legfelső standban (kb 1 óra mászással értük el) dörgő viharfelőket észleltünk pár km-re igen pörgősen leereszkedtünk, de szerencsére másfelé haladt tovább a zivatar.
Mire leértünk feljött a hely nagy öregje és pl. ennek az útnak az első megmászója, Baráth József, akivel élmény volt megismerkedni. Ezután tr megmásztam a Nimbust (7), illetve végszóképp a Mama-t (5+), majd visszaindultunk a szállásra. Innen Balázzsal és Leventével leruccantunk a faluba sörért, ahol némi Kusturica-film szerű közjáték (bónusz ízirájder robogó helyi erős emberekkel plusz egy Mercedes halottaskocsi...stb) után előkerült a kocsmárosné és nagyon kedvesen kiszolgált.
Az esti falatozás (Jocó jóvoltából a helyi gazdák révén friss tejjel/túróval/tejföllel és gomolyával megspékelve) és sörözés után igen fáradtan estünk hálózsákba, olyannyira, hogy a két Kutyului (vagy Kutyulare?) elől nem raktuk el rendesen a kaját. Ezt reggelre némi szalonna és egy kis kenyér bánta, de mivel olyan hálásan néztek a szemeikkel, végül nem bántuk :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése