In Memoriam Tátrai Rupert

Tátrai Rupert 2009 december 28.-án hunyt el, két nappal korábban még a Dobogókőn ünnepelte 80. születésnapját. A magyar hegymászás nagy öregjével az Overmagazin.hu részére Nagyváthy János készített kiváló interjút két részben, eredeti fotókkal illusztrálva:

Interjú 1
Interjú 2

A Lenin-csúcs általa történt első magyar megmászásáról (1967!) szintén itt olvasható az eredeti túraleírás!

Édesz szavanyú foglalni el kici ország

"Should I stay or should I go?"

A Potala palota

Hogy ne csak mindig másszunk...

A történet nagyjából hatvan éve kezdődött. 1949 októberében kikiáltják a Kínai Népköztársaságot, Mao Ce-tung pedig a következő 26 évben elfeledkezik a fogmosásról (nem vicc :) - ld. még magyarul: J.Chang-J. Halliday: Mao, Az ismeretlen történet; Európa Kiadó 2006) és a ruhacseréről. A mosolygós úr jóvoltából nagyjából 65 millió (leírva: hatvanöt-millió !!!) ember szenderül jobblétre, legalábbis a Kommunizmus Fekete Könyve szerint.

Úr az űrből - Mao mosolyog boldog alattvalói felett

1950-ben pekingi felszólításra tárgyalások kezdődnek Tibet "csatlakozásáról" Kínához, majd megkezdődik a fegyveres invázió és az ellenállás, a végeredmény közismert. A tibeti kormány és a Dalai Láma azóta is külföldön él. Tibetben napjainkig megközelítőleg 1.2 millióra főre tehető csak a halálos áldozatok száma! Kína pedig a látszat ellenére nem változott sokat. A világ asszisztálásával a "Kultúrális forradalom", a "Hosszú Menetelés", a Tienanmen-téri vérengzés és más gaztettek hazája adhatott otthont 2008-ban a nyári olimpiai játékoknak.

"I'm feeling pushed again... pushed again.
I'm feeling pushed again... pushed again.
Why can't you just leave me alone?"

Toten Hosen - Pushed again

A 2008-as év során tovább éleződött a helyzet Tibetben, de ha kell mi legalább odacsaptunk: Magyarország az EU-val együtt aggodalmát (sic!) fejezte ki az újabb zavargások vérbe fojtása miatt (100 feletti a halálos áldozatok száma, ezreket tartóztatnak el, sokan "eltűnnek"). Reméljük lesz idő, amikor a tibetiek is szabadon járhatnak hegyeik között!

Emberi jogok kínai módra

Tiltakozás mászó eszközökkel

2010

Jó lenne, ha jó lenne (Piz Pordoi)

Sajnos egyenlőre alakulóban vagyok és az évem is, de már átlendülőben vagyok. Mit kéne kezdeni az évvel? Jó lenne mászni...sokat, visszatérni az edzésbe. Jó lenne sziklát mászni, hosszan. előtte persze hazai edzésekkel különféle sziklákon, jó esetben régi vágyak beteljesítésével. Tervek/álmok?:
Mászni a Tátrában: pl.: Ökörhát torony (III-V), Sárga-fal (V), Zerge-torony (V), Simon-torony (III)...stb., esetleg Wéber - Stanislawsky-kémény (V+) tanulóként :)

Ez a kép régóta vonz - gyönyörűség III-ért (Simon-torony, K-i gerinc)

forrás: www.tatry.nfo.sk

Mászni a Rax-ban (V-VI)/Hohe Wand-on (V-VI+)/Hochschwabban (III-V+ pl.: Beilstein befejezés, "Nagy"-Hochschwab, Stangenwand, Schartenspitze) alpin elhajlásokkal.
Mászni a Retyezátban: BukuraII, V-VI- nehézségű 250m körüli utak finom grániton.
Mászni a Dolomitokban: nyári főfogás? legalább egy 20 vagy annál több kötélhosszas IV körüli klasszikus (pl. Pordoispitze - Fedele (IV+) 1-2 rövidebb IV-V (pl. Cason di Formin - Dallago (V), Tofana di Rozes 1. déli pillér, déli él (V), Averau - Alvera (IV+) stb.) mellett + trekking, némi hassüttetős É-olasz gleccsertavazással.
Jó lenne még a télen a Tátrában egy-két könnyebb túra: Fehér-tavi csúcs, Kriván, esetleg Alacsony-Tátra.
A legnagyobb kétség a magashegyekkel van, idő-pénz-kondi, ez majd eldől. Remélem több szerencsém lesz mint tavasszal, futással óvatosan, illetve sál, sapka...:)

Megjegyzések, okosságok bátran jöhetnek a komment rovatba!

Bükki séta - évkezdés light

Délelőtt még zimankó fogad

A Vörös-kői forrás

Tisztítás, mászócipő és meglesz :) 6a/6a+? :)

Na itt élte túl Attilla a trash-metal kiszállást a II+ ból

Zsófi is bemelegített 2010-re

Zokniban sem volt egyszerűbb :)

Csak összerakjuk a Miki Manót

Imre felér a Tar-kőre (950 m)

Ezért megéri autózni - mindig

Azimut

A hétvégi hazamenetelem az utolsó pillanatban meghiúsult, így felhívtam Imrét, mi a helyzet a túratervvel. Ötödikként szálltam be hivatalosan egy Mátra túrába atomszintekkel és távolságokkal, amiből vasárnapra Bükk lett 4 fővel (Sanyi az ötletgazda viszakozott), kisebb távval. Ez kondira és elképzelésre való tekintettel nekem is jobban megfelelt. Az úti és túratársak Imre, Zsófi, valamint Attilla voltak. A jó hangulatú utazás Felsőtárkányig tartott, ahonnan a kisvasút mentén a Vörös-kői forrás érintésével jutottunk fel Tar-kőre. Szerencsénkre az időszakos forrás jó méteres magasságba lövellve működött (ebben az időszakban ez ritka látvány). Időközben több helyen megálltunk gyönyörködni a kilátásban, a Tar-kő alatt pedig egy 3-5 m magas, 10 m széles áthajló sziklán szórakoztattuk magunkat egy jó fél óráig. Sikerült megnyitni a "Hol vagy Imre" nevű boulderproblémát és Attillával teljesen kimászni a "Miki Manó Forever" nevű traverzet kb 6-ért (plusz Attilla kiszólózta a II+ nehézségű ún. Halálkéményt is!). Jól esett az előbújó napfényben mozogni egy kicsit sziklát fogdosva, nem siettünk sehová - a tanulság: vigyél magaddal mindenhová mászócipőt! A Tar-kő szokás szerint gyönyörű volt, sikerült a felhők fölé kerülni. Innen már csak Cserepes kőre rándultunk át megnézni a barlangszállást a magányos Indiana Jones-szal (by Attilla), majd a Pes-kő előtt leazimutoltunk egy havas-avaros bevágásban érdekes sziklaformációk között. A sötétedést a vasútig éppen megúsztuk, így Attilláék fejlámpahiánya nem okozott gondot. Sikerült kellemesen megjáratni magunkat és beszívni a hegyi levegőt, reméljük legközelebb magasabbra is jutunk :)

Jó lenne...

...majd mászni! Mindenkinek hajrá!

Boldog Karácsonyt!

Talán kicsit korai, de addig már nem sok időm lesz ilyesmivel foglalkozni. Köszönöm a sok látogatást, remélem érdemes volt néha ellátogatni ide.

Minden Olvasónak és Mászónak Boldog Karácsonyt kívánok! Sok szerencsét 2010-ben!

"A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban."
(Gárdonyi Géza)

Egy

Szép napot mindenkinek.

Jönnek a havak jegek - A Jasemba D-i falának első megmászása "via alpine style"

Ha sokat mászol kisfiam, ilyen fejed lesz (Simon Anthamatten)

Ismét találtam egy jó cikket a bergsteigenen, gondoltam ha már nem írok saját mászásokról (mert most nincsenek) legalább magnéziás bejegyzés legyen, hátha ezt is élvezitek :)
A Jasemba (hivatalosan Pasang Lhamu Chuli) 7350 m magas és a Himalájában található a Cho Oyu térségében. Különösen híressé az tette, hogy Hans Kammerlander 2007-ben számolt be az első megmászásáról, átugorva az előtte történt 3 másik megmászást (japánok, szlovének, fix kötelek stb) :) Természetesen a csúcsra nem vezet könnyű út, változékony terepével kissé nagyobb kihívásokat állít az alpinisták elé mint a Shisapangma, vagy a Cho Oyu normálútja oxigénnel és serpákkal.
A csapatot 2009 októberében a svájci (Zermatt) hármas: Simon és Samuel Anthamatten, valamint Michael Lerjen alkotta. Simon nevéhez többek közt európai (Matterhorn Északi fal új út!) és himalájai első megmászások (Tengkangpoche É-i fal első megmászás - Piolet d'or 2008) fűződnek, továbbá a szerény 2008-as jégmászó összetett világkupa-győztesi cím birtokosa is.

Erre osztják az Arany jégcsákányt, "tessék, el lehet menni"

Simon (1986-os!) bátyó szintén megnyomta az új utat a Matterhornon, de szintén megvolt neki Patagónia néhány szerénysége és az El Cap is, továbbá megsíelte pl. a Matterhorn K-i falát!!! vagy a Weisshorn D-i falát (ld. még a honlapjuk "Filme" rovatát). Michael Lerjen-ről kevesebbet találtam, de ha valaki hegyivezető Zermattban, 2:33 alatt nyomja oda-vissza a Hörnligratot és 18 évesen lenyomja a Nanga Parbatot, biztos nem lehet gyenge.

Jasemba Südwand

Nade az új útról:

A srácok fogták magukat, és október 25-én 5 óra gyaloglással a széttöredezett Somnagleccseren elérték a fal alját (5800 m). Másnap némi jégmászás után havas terepre értek, 6500 m-en egy hógombán állítva fel a sátrukat, melynek elhelyezése a kisebbnél is kisebb területen "valószínűleg kiverte volna a biztosítékot a svájci minőségellenőröknél". A következő napon rossz minőségű hóból álló biztosíthatatlan hógombák (személy és tehergépkocsi méretekben :) és meredek jégfalak váltogatták egymást. A hóban való vakondszerű, idegőrlő előrehaladás végén pont találtak egy spaltnit egy hógomba tetején, ahová behúzódhattak (6900 m). Ezután már "csak" egy 150 m-es sziklás szakasz (VI-os 7000m en :) és újabb havas-jeges rész volt hátra a csúcsig, így másnap el is érték azt. Az öröm után hátra volt még a 2 napos mosolygós ereszkedés, melynek során valószínűleg sírva könyörögtek volna utolsó túrám mozgó szögeiért. A leírás szerint bennthagyott ékek, Camalotok, "hó-homokórák", egy elásott jégcsákány és egy szintén betemetett túrabot-rész segítségével érték el újra a "talajt"...no comment.
Ahogy Huber is megmondta, a mászás kábítószer :) A mászók átlagéletkora 24 év volt...

Az út nehézsége és hossza: VI, 1550m, 90°, M5

Király képek az Anthamatten fiúk honlapján.
Cikk a climbing-on angolosoknak.

Extra: mássz jeget Anthamatten stílusban