2009. október 31., szombat

Na ez már alpin volt...(Beilstein Ostkante IV+)

A mai menü, ahogy reggel látszott

A beszállás: a táblákon jobbra fel az élnél lévő teraszra a fűfolt mellett
(Stefan vidáman mutatja pólóját, először és utoljára :)

A nyitóhossz

Jövök már, jövök


100 méterrel a talaj felett figyelhető meg az ún. köviegér, élőhelye egy vizes, árnyékos repedés, ahonnan csak ritkán jár elő leveleket enni

A szemközti Dolomitok utánzatot (Stangenwand) bezzeg sütötte - de róla meg záporoztak a kövek


Point of return, innen lefelé vitt az út

Stefan a Ben Nevis-i túra során, szerencsénkre a spindriftek elmaradtak

A fal 3/4-e kelet felől nézve, lemenetben

Jólvan srácok, majd legközelebb



A hét folyamán Stefan a Hochschwabos ötleteivel lengett körül, én a déli táblákra szavaztam volna (Neue Zimmerweg 6-), de itt ő a főnök és a Hochschwab amúgy is...Szombatra szép idő ígérkezett (6-9 fok, napsütés, szélcsend), így 7-kor ismét Wiener Neustadtban voltam (a zsömlés-kávés néni boszorkányruhája király volt 5:30-kor Haloween alkalmából :). A vonat előtt a bringára fagyva (0 alatt) nem bántam, hogy megkértem Stefant valami jobb kesztyű, kamásni és bakancs /Hanwag, király volt/ kölcsönadására. Célunk a kicsivel több mint 2000 m magas Beilstein keleti éle /Topo1, Topo2/ volt (IV+), egy igazi alpin út. A standok többnyire fúrt szögekből állnak, de köztük nem sok minden van. A réteges öltözködés és a jó bakancsok, valamint a duplakötél, az ék és friendsor nem véletlenül kerültek listára, de este még a középső gyalogterepre vízionált jól járható hómező miatt a vadonatúj Austrialpin kalapács/jégcsákány kombinációmat is bedobtam.
9 körül hagytuk el a parkolót, az autó 1 fokot mutatott. A 2-2,5 órás felmenet során (szk. 800-900 m) a szokásos ha megállokfázok/hamegyekszétfolyok állapotok között senyvedtünk, én különösen. Valahogy nagyon gyötrődősen ment a felfelé caplatás, a tegnap kora esti futás még nagyon ott motoszkált a lábamban. A nap szikrázott, szép fények között haladtunk, egyre feljebb egyre több hómezőt keresztezve. A látszat ellenére mégis sikerült két óra alatt felérni a wasserrillés, oldásos mészkövű beszálláshoz, ahol még sütött a nap. A keleti falon pár perccel később aznapra be is fejezte működését...
Az első hosszt szólóban felszaladtunk, majd a kényelmes párkányon bekötözködtünk a 8,5-es Mammut spárgákba és Stefan neki is indult (~11:30). A kb. 40 méteres hossz eltartott neki egy darabig, igyekeztünk szinkronban ujjakat lehelni. Leszólt, hogy itt ott havas-jeges a dolog, de csak felért. Ezt nem nagyon bántam, mert kezdtem jégkockává dermedni, de ezután mozgásba lendültünk, így nagyjából az út végéig egész tűrhetően elvoltunk a 0-2-3-4 fokban (végig árnyék). A jobb fogások/lépések sok helyen havasak, vizesek/jegesek voltak, így extra odafigyeléssel haladtunk a többségében nagyon szilárd, szép mészkövön. Az első nagyobb meglepetés a 150 méterrel feljebb lévő 50 méteres gyalogterepen került elő, amely 20-30 fokos ferde jégpályává volt alakulva. Az áttipegés után Stefan kitolta a következő hármast és jött a fehér pók :) A hómező helyett egy közepesen meredek törmelékes/jeges/1-2 cm porhavas terep fogadott minket, ahol csak a rengeteg időpocséklással járó, de relatíve biztonságos biztosítással haladtunk át. Nagyot lehetett volna firkanni ezen a nyáron feltehetőleg 5-10 perces sétaterepen. A stand megtalálása után a csúcstömbön lévő maradék 3 hosszba kezdtünk. Az első 4-es (40m) nekem jutott, de ez már kritikán aluli módon havas volt (téli megmászás :). A megfontolt haladás persze viszi az időt, a megváltozott környezetben nehéz stabilan állni és tiszta közteshelyet keresni. A hosszban elvileg nincs semmi, így át is kavartam (legkönnyebb útvonal elve) a direkt verzió öreg standjába, melynek mászását nem javasolják a benntlévőségek miatt. A 2 közepes szögből álló stand rendezgetése közben (nálam lévő maradék hardware-ből a helyzetnek megfelelően semmi nem passzolt további pontnak) érdekes dolgokra lettem figyelmes a szögekkel kapcsolatban. Kb. 10 másodperc alatt lefuttattam a verziókat és a leereszkedés mellett döntöttem. Stefan nem sokat értett üzeneteimből, csak azt hogy ereszkedem, standoljon máshogy, és kösse le magát, de ez pont elég volt :).
Okok: 1. A maradék 2 hosszban nem volt semmi a havon kívül, standok sem, ez minimum 40-60 perc, a tetőn esetleg hó alatt kell az ereszkedőstandot megkeresni egy csorbáig 2. Délután 3 óra közeledett, 5-kor sötétedik 3. A stand amiben voltam ereszkedésre még éppen alkalmas volt (némi kalapácsos ráhatással), de Stefan elölmászása során fellépő esetleges nagyobb erőhatások esetén necces (pl. eloldalog jobbra a havas párkányokon megkeresni a jó standot és ingaszerűen belehullik) 4. Stefan standja új, fúrt szöges, innen tovább lehet ereszkedni a lemeneti útra, jelen esetben egy hómezőre. 5. Talán egy négyes út 80%-ának (~250 m) ilyetén megmászása után érdemesebb az újra dobhatsz verziót választani :)
Szóval a stand és a kötélfennakadás többszöri tesztelgetése után leereszkedtem, a kötél mintaszerűen lejött (huhh), majd tovább ereszkedtünk kb. 50 métert a hólejtőre. A lemeneti út nyáron is meredek, most is az volt :), de a hó szerencsére még pont lépésrúgós állapotban volt (emiatt szintén nem volt rossz döntés leindulni, pár óra múlva elég hágóvasgyanús terep...), a csákánnyal előremenve Stefannak előkészítettem a nyomokat. Később törmelékes meredélyre és sziklára, majd az ösvényre értünk. A lentebbi havak persze a nap során kapott meleg miatt a törpefenyős beszakadós mulatságokat produkálták. A völgybe érve még egész világosban keltünk át egy patakon, majd a telihold fényénél pakolhattunk össze a kocsinál. A túra szép volt, a környék itt is lélegzetelállító, az időjárás az északi/keleti tájoláson kívül mindenhol ragyogó volt. A vállalás sikeres és biztonságos befejezéséhez ismereteink nagyrészét latba kellett vetnünk, de így is nagyon hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk.
Tanulságok (például): 1. A keleti fal azért keleti, mert reggel süt oda a nap :) 2. Ha jók az érveid próbálj kitartani mellette 3. Hasznos eszköz a duplakötél, csak nagyon drága :)
ui: a téli/koratavaszi/későőszi magyar mászóiskolai látogatások talán mégsem haszontalanok
Panoráma naplementében

5 megjegyzés:

Peter írta...

Nyami-nyami.
En meg most jovok a kocsambol. Kezdem atvenni az eletritmust , sport , kocsma, es ezek variacioja. Mar 5 kor sotet van , ami a jooldal nem kell sokaig varni a naplementere, eleg ha masnaposan felkelsz , megreggelizel es mar mozizhatsz is . :)
Vi ses

Bogyó Dávid írta...

Látom meg is volt a hatása a "kocsam" látogatásnak :) Jelentkezhetnél gyakrabban!

Tundi írta...

nagyon cuki az egérke :)))))))

Süvöltős László írta...

Ez jó lehetett. De valld be, h az ereszkedés után ki kellett mosni a sportszeletet a gatyából ;)

Bogyó Dávid írta...

Pedzette, pedzette...