Huber Brothers on Antarctica
Trango Tower
Szóval nem akarok a kiváló magnézia blog nyomdokaiba lépni, de ezt lefordítottam és kissé átdolgozott,rövidített verzióban a köz javára bocsátom:
Eternal Flame - 9+ 6000 méteren /Írta T. Huber/
A sikeres antarktiszi expedíció után a Huber testvérek Pakisztán felé vették az irányt, hogy a Karakorumban másszanak. Céluk a Trango tornyon (Nameless Tower 6251 m) 20 éve nyitott út szabad átmászása volt. Az Eternal Flame nevű utat (9-/A2, 650m /a fal 800m magas/, 1989.08.10) nem kisebb nevek nyitották mint Kurt Albert, Wolfgang Güllich, Milan Sykora és Christoph Stiegler, azaz a kor ászainak teljes összefágásának eredménye (egyben a Trango-torony 8. megmászása). A megmászás során kb. az út 80%-t mászták át szabadon. Kompakt, narancsszínű grániton, yosemite-i repedéseken vezet felfelé az alpinizmus egyik nagy márföldköve. Az első megmászók és ismétlők fotói, elbeszélései a világ egyik leghíresebb alpesi mászásává tették az Eternal Flame-et.
2003-ban Denis Burdet a négy techno-hosszból 2-t átmászott 9+-ért, de az első teljes rotpunkt szabad átmászás még váratott magára, hiszen a legnehezebbnek tartott 10. kötélhosszt nem tudta átmászni és a 2. kötélhossz traverze is kifogott rajta szuperkompakt, struktúrálatlan gránitjával. 2005-ben további részeket kapott a "mozaik": a spanyol Iker Pou megtalálta a 10. kötélhossz kulcsát. A fúrt szögektől jobbra toprope kivitelezte a kellő mozdulatsort a 10. fokozat alsó határán. A nem megfelelő körülmények azonban meggátolták az elölmászást szabadon.
2009 július 24.-én a Huber testvérek megérkeztek az alaptáborba, egy operatőrrel és egy "supporter" csapattaggal kiegészülve. Az eddigi rossz idő és sok hó után szerencséjükre kedvező időjárás következett az első napokban. 10 nappal később már állt a 2-es tábor a fal alatt. Az útba beszállva a traverz gránitja valóban igen alulstruktúráltnak tűnt :), ezért kinéztek egy másik, 30 méteres egyenes verziót finom repedésnyomokkal, majd egy keresztezéssel vissza az Eternal Flame-be. Ezt a két kötélhosszt "Come on Baby" lés"Light my Fire" névre keresztelték max. VIII+ ért. Ezt 3 napos pihenő követte az alaptáborban (rossz idő), Innsbruckból azonban tökéletes időt jelentettek a következő hétre. Hajnal 3-kor indultak, hogy 9-re elérjék a "Napos teraszt" a 2-es táborral, kis szünet, majd beszálltak. Először a "supporter" Mario mászta ki a hosszokat, majd a fix-kötélen feljumáolt az operatőr, hogy felvegye Huberék RP mászását. Alexander kezdett egy négyesben, a cél pedig a váltott elölmászás volt esés nélkül (a másodmászónak is). A két új kötélhossz után visszatértek az eredeti vonalvezetéshez, mindaddig, amíg a fentről leömlő olvadékvíz lehetetlenné nem tette a továbbhaladást.
A második napon feljumároltak a fixköteleken, majd folytatták a mászást, elsőként egy jéggel finoman bevont VII+-szal, majd jött a 10. kötélhossz, az "Eternal Burning". Iker Pou itt nyitotta meg variánsát: egy tábla keresztezése, maximálerős boulderproblémával és egy befagyott repedéssel. Kettő óra felé a repedés elkezdett kiolvadni, mászhatatlan vízeséssé változva azt. Így egy variánst nyitottak 4 méterrel jobbra amely a Pou-variáns repedésének felső, száraz részéhez vezetett. Ezt a két kötélhosszt "Wish you were here"-nek és "Burn for you"-nak nevezték el. Ezután még kimásztak egy nyolcas kézrepedést, így a második napot is sikeresen zárták. A harmadik nap csúcsnap is lehetett volna. A nagy teraszról induló első három hossz nem jelentett problémát, álomhosszok álomszerű kézrepedésekkel. Ezután jött a "fekete leves" - egy hozzávetőleg 15 méteres sekély, enyhén áthajló IX+ os ujjrepedés. Nagyon sok időt vett igénybe, de köszönhetően az intenzív boulder edzéseiknek, sikerült. Ezután még egy kilences hossz jött és aznapra nem maradt más csak a pihenő, hiszen minimum 2 napos jó idő volt még kilátásban.
A negyedik napon még 2 kötélhossznyi 8-as repedés váratott magára, majd jöhetett a könnyű terep a csúcsig. Thomas Huber szavaival: "4-en álltuk rajta, Alexander, Franz, Mario és én, körülöttük pedig a Karakorum óriásai. Olyan volt, mint egy Rock & Roll szám, amit Wolfgang Güllich és Kurt Albert írt 20 éve, mi pedig most megértünk rá, hogy 1-2 sorral (?!) kiegészítsük:
"Come on Baby, light my fire! Let's come together! Darling, do you feel my heart beating? Hey, do you feel the same? Am I only dreaming? I wish you were here, I burn for you! I watch you when you are dreaming, you belong with me. Say my name. Sunshine through the Rain, a whole Life so lonely. Ease the Pain! I don't wanna lose this Feeling , it's the Eternal Flame!"
TOPO
Thomas Huber novemberben elsőként Bécsben vetíti képeit erről a mászásról - szerintem elmegyek ?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése