Roundtrip Hungary vol. 1

Napi rutin

És most bekapunk egy falatot

Fogy az epidermis

Levente keze nyomán győz a rossz felett a jó /Pataky Attila foreva/

Hosszú időjárás-előrejelzés-mesterkedés után a hétvégén Mátrakeresztes felé "csapattuk szét" az autópálya betonján a fehér csíkokat. Eredendően 2 napra terveztünk , társaink Peti, Pisti és Levente voltak. Endre Rozit, Mátét, Imrét és Attilát hozta egy-(két) napos tervekkel. Sajnos a Mátrához érve egyre nagyobb égszakadást kellett "diagnosztizálnunk". A kivárást a Zöld Sas hangulatkarbantartó üzemegységben kezdtük meg, de a biliárdozás és a fogyó sörök mit sem enyhítettek az esőn...sőt. Késő délelőtt a kupaktanács és információgyűjtés ("Nyugaton" ma még nem esett) után mi Tatabánya, Endréék pedig a miskolci Factory felé indultak. Pest határában édesapám telefonja ("már itt is esik") szülte meg az abszolút váratlant. A Lágymányosi-hídról lefordulva térjünk be az Ujjerő Boulder-terembe. Kis keresgélés után meglett a hely (egy ipartelep belsejében, kissé eldugva), de csak 2-kor nyitott így nagy zsákjainkkal egy eresz alatt falatozni kezdtünk a továbbra is zuhogó esőben. A "falmester" srác meglepett arca ellenére beengedett minket és elmondta a lényeges tudnivalókat (köszi a kedves "vendéglátást"!). A kissé borsos (1100 HUF) belépő sem szegte kedvünket hamar nekiláttuk lerongyolni ujjbegyeinket a kis-közepes méretű, jól összerakott falakon. Erőnk gyorsan fogyott, a kellemesen friss smirglis fogások fogások pedig tépték ujjbegyeinket, így 5 felé tovább is álltunk Tatabányára. Tündiéknél lepakolva felmerült a "nézzünk fel" a Szédítőre ötlet, így az elálló esőben felautóztunk a Turulhoz. Ekkor persze újra eleredt, de mire végeztünk a kalauzolással, már el is állt és ez így maradt estig. Szerencsére a 90 fokos/áthajló, kompakt falak a szélnek kitett ormon gyakorlatilag már ekkor szárazak voltak, és ez csak tovább javult. Sikerült pár jó utat mászni, különösen Peti tett ki magáért, de a többieknek is jól ment a cseppet sem habkönnyű utakban. Peti még a Kaktusz direktbe (VIII/VIII+) is belenézett, többek között a VII+/VIII- os emlékeim miatt, de ez azért nem adta még magát :) Sikerült megismerkedni az eddig nem mászott Jobb éllel is felsővel, legközelebb ezt lehet alsózni is!

A végül jól sikerült, csehszlovák filmbe illő (délelőtt biliárd Mátrakeresztesen, napközben boulder Pesten, este szikla Tatabányán :) napot egy jó falatozással és pár sörrel zártuk.

Mászott utak: Jobb sarok V+ (tr), Majomtánc VII- (tr), Nittes út VII (tr), Jobb él/Sziránó VI (tr)

Güllichet idézem egy kunsztban, majd belátom, hogy ez a cipőtalp bíz leválik...

For sale

41-es újszerű, tiszta (2x szikla, néhány terem) Saltic Bongo méret és lábfejforma-problémák miatt eladó. Ár: 10000 HUF

(keresem a Tengerszemes garanciajegyet, elvileg szeptemberig van :)

"Párórák" a Gerecse-Vértes vonalon

Tündi "kötözködik" az ideális mászóidőben

A kötél vonalában a Nittes út

"Borzasztó állapotok" a Szédítőn

Szombat késő délután a kis hazánk felett őrködő Szédítőre ugrottunk ki mozogni egy keveset. A helyi adottságoknak + a Petinek kölcsönadott éksorunknak megfelelően felsőztünk. A Jobb élen való melegítés után fejenként kétszer másztuk a különleges koreográfiájú Majomtánc-ot (VII), ami egyre inkább össze van rakva, ősszel esetleg pp próbálható lesz. Ezután egy hirtelen ötlettől felbuzdulva az áthajlóbb részeken vágtunk bele a Nittes útba (VII), amit nagy nyúlásai és erős mozdulatai ellenére másodjára sikerült "egybeleülősen" összerakni. Nagyon szép út, eszményi kövön, nittjei tökéletes helyeken. Szintén jó lenne majd elölben esetleg rápróbálni további edzés után. Végül a Militaryn (VI) másztunk, ez most könnyen ment. Majdnem 8 óra volt, amikor a lemenő nap fényeinél hazaindultunk.

A csókakői vár

Hármasiker-szülés egy ötösben

Vasárnap szintén csak pár óránk volt, délután szüleimmel és húgommal kiegészülve a vértesi Csókakőre indultunk felfedezni (35-45 perc kocsival). A kalauz alapján 5-6 egymás melletti út sorban való váltott elölmászását vízionáltuk, a valóság azonban más lett...a bővebb leírás helyett talán legyen elég annyi, hogy az első nitt megakasztása egy névleges ötösben hozzávetőleg 15 percbe telt vért izzadva egy kölcsönkapott friend felhasználásával (köszi!)...A furcsa formakincsű, sok helyen zsíros szikla többségében testerős áthajlással nyit az ÉK-i, néhol 20 m magas falon és a nittek is ritkásabbak - jó perecekkel riogatva a tagoltabb falrészeken. Később azért sikerült a Tapétát (VI) kimászni, de kicsit elkedvtelenedtünk, így már csak némi levezetést hagytunk hátra. Talán jó lett volna ezt elolvasni indulás előtt :) és vinni clean cuccot is...

Mászott utak: Nagyveréb (direkt) V/V+? /próba, VI- biztos van/, Ibolya V-? /inkább V+/, Tapéta VI (nittek jó helyen, a kosszarv megközelítése trükkös a végén), Borda III+, Sima falacska V-

A legenda

Még Hollandiában egy hágai mászóteremben ugrott be a zsákomba ez a sarokban porosodó Rotpunkt magazin (1992/2.szám) - Benne egy 4 oldalas cikkel arról, hogyan mászta meg Wolfgang Güllich az Action Direct-et. Ez a korszakalkotó út a sportmászás egyik mérföldkövének és Güllich egyik leghíresebb alkotásának tekinthető.
Ha lesz időm, lefordítom, addig is a németesek előnyben :)

Révi szoros

"" Új design Burai Péter szeme világának megóvása érdekében ""

A szombati napot csoportos jelleggel Romániában kívántuk eltölteni. A korábban megismert Körösrév (Vadul Crisului - 120 km Debrecentől) mészkőszikláin jól (talán túlságosan is) kiépített sportutakban lehet vitézkedni 6-tól 10-ig. Elvileg itt van Románia legnehezebb útja is egy barlangban, de vannak több kötélhosszas és trepnis szabadmászó utak is. Petiék segítségével néhány betonkeverő/kamion/lovaskocsi...stb kerülgetése után gyorsan kiértünk és felmentünk a Peretele din Terase nevű részhez, ahonnan szép kilátás nyílik a völgyre. A kalauz leíráshoz képest további négy út épült ki az 5-6+ fokozatban. Meg kell említeni, hogy az itteni számozás kicsit felfelé csal így az egymáshoz közel eső (1-3m) nittek miatt bátran lehet próbálkozni. Az utak többsége hosszú (15-25) m és nagyon szép, "érintetlen" kövön vezet. A viszonylag nagy melegben jól ment a mászás, a kellemes szellő és a fák árnyéka miatt ez többnyire nem volt zavaró. A nap során szinte mindenki kimászta magából a maximumot, többen (Nóri, "Petik", Attila) 8-9 es utakat is másztak! Végül persze jól elfáradtunk, így hazaút is gyorsan eltelt - szép nap volt!

Mászott utak (helyi, majd UIAA számozás): Sensei 6-/VI- (os), Kia 6-/V-V+, Kimono 6+/VI+, Perfect Day 6-/V, Bonsai (os) 6+/VI-, Flubber 7/VI+, Quiz 7/VI+ (tr, majd rp)

A szemközti rész - itt vezet a Sörös 3 kötélhosszas (6) gerince

Peti #3 beül az iwiw-képhez

Laci a Sensei vége felé

Rozál a Bonsai élét mássza, innen lenézve kicsit Verdon-ös volt a látvány :)

Nóri egy 8- ban

Tardosi kiruccanás

Az F.A.-ban, aztán behalt a fotómásíne

Szombaton késő délelőtt Tardosra tartottunk, hogy a Bányában gyakoroljunk egy picit. Sok mászó volt (meglepő módon Kiss Petiékkel is találkoztunk), de a többség a "Szentélybe" koncentrálódott. Először a külsőbb falrészeken másztunk, majd a nehézséget is fokozva befelé tolódtunk. Kisebb nagyobb nyögésekkel, röptékkel sikerült az eddig nagyrészt ismeretlen utak többségét befejezni. Személyes kedvencünkké a Tejút/Csontmalom (VI-) vált - szép. hosszú. trükkös és nem csak akasztgatni kell benne :) Sajnos a Sörhas VI/VI+ kifogott rajtunk, de mint Osziék elmondták, nem mi voltunk az elsők :) - no majd legközelebb!

Ja igen: a Gorbában már fagyi is van!

Mászott utak:

F.A. V+ ,Névtelen VI-, Prometheus VI/VI+, Carbonara VI-, Pasta asciutta var. V+, Pasta asciutta VI+, Éles var. VI, Tejút/Csontmalom VI-, Hangyagirl V+, Friends VI, Sörhas var. VI-

A munka ünnepe - 3 (Schwesterlein Mein VI)

Az első hossz

Csajok a csúcson

A második hossz


Tündi érkezik a 3. standba



Schwesterlein...

Vasárnapra korai keléssel egy kisebb utat terveztünk. Nagyon adta magát a múltkor mászott Brüderlein Fein melletti Schwesterlein Mein (VI) nevű út a Vordere Stadelwand felső részén, így ezt választottuk. A beszállás gyorsan elérhető, a lejövet rövid, hamar indulhatunk utána, hiszen Tatabányán vártak minket a finom falatok :)

Az út 160 m (1.megm: Melchart és Schier 1993 - szanálás 2004-ben), valójában 4 kötélhossz (+1 járóterep) és 3db 6-os részt tartalmaz. Gyors beszállás után (9h) a csajoké lett az első hossz (beszállás a kis réztáblácskánál). Szépen kimászták a kissé kongó alsó részt, az igen gondolkozós, enyhén áthajló kulcsrészt (VI) és az afeletti táblát is. A következő hossz némi felgyaloglás után jobbra indul egy kis tornyon, majd egymást követő táblákon. Középen egy kissé megtévesztő irányt mutatnak a nittek a VI-os részben, valójában balra kell küzdeni a reibungos táblára...de úgy sem könnyű (más források szerint VI+)! Ez a hossz végig álomszerű mészkövön vezet, az út sem zsíros sehol! Egy rövidebb IV körüli 3. hossz után jön a záró fal. Itt egy áthajlás alá kell felmászni, majd azt jobbra kerülni és egy élen fel. Anno Lacival ezt másztuk 50er steig (V-) címén a híres-neves eltévedős túrán...Szerencsére sikerült legyőzni "démonainkat" és már a fal tetején is voltunk. Végig ideális, napos idő volt kísérőnk, jó lezárása volt a szép hétvégének...már csak a rövidnek nem nevezhető hazaút volt hátra, szerencsére a finom otthoni étkeztetés kissé megtörte ezt a monotonitást :)

A munka ünnepe - 2 (Sonnenplatten VI)

Hamm-hamm /az "Endresonka" ismét 10,0 pontot kap/

Beszállok a 6- ba, mint Vágási Feri az internetbe

Rozál érkezik

Reklámfotó - Laci a kulcshossz végénél reibungol

Bekerültünk az útkönyvbe

Tündi az utolsó előtti bevágásban

A Schneeberg a Grossofen tetejéről

Szinte giccs, persze a felhők eltűntek :)

Geronimo!

Másnap korai kelés és egy finom reggeli után (nem mellékes, hogy 6 felé a többség még alszik, így a vizesblokk szinte üres!) nekiindultunk, hogy a péntekre tervezett fő fogást, a Sonnenplatten-t (6) /Topo eltérő nehézségek jelölésével több helyen/ megmásszuk a Grossofenen (Behm kalauz 18/C rész). ez egy 330 m-es út, 3 db 6-os, 4db 5-ös, és két 4-es hosszt tartalmaz (az első 2-t egybevonva 9 hossz). Megközelítése a Höllentalból kivezető, híd utáni kanyarban lévő bal oldali parkolóból indul. Innen vissza a hídon át, majd jobbra fel egy kis ösvényen, a törmeléklejtőn át pedig a fal aljához (25 perc) - a beszállást kis lekopott felirat is jelzi. Sajnos egy 3-as szlovák parti már előttünk molyolt, francia stílusú félköteles másodmászatással...jobbnak láttuk beöltözni - hidegben ismét nem kellett csalódtunk. Az útkönyv szerinti szimpatikus nevű Kápó és 2 társa sajnos nem pörgette túlzottan, bár ez kevésbé lett volna zavaró, ha nem viharos a szél és nem csepereg néha az eső :) Szépen gyűrtük a hosszokat, a szél fütyülését csak egyszer zavarta meg egy kis puffanás - a pozsonyiak látadták egyikük hátizsákját félútról Newtonnak - Laci egy párkányon látta is atomjaira hullani a nemes darabot. A középső 3 hosszból az első trükkös tábla (6-) nekem, a következő Tündinek (6-), a kulcshossz (6) pedig ismét nekem jutott. Ez egy nagyon szép, 45 méteres kötélhossz cseles táblával, enyhén áthajló bevágásszerű kulcsrésszel, majd runoutos rámpával. Ezután még 4 kötélhossz volt hátra, egy könnyebb és 3 nehezebb, ezeket gyorsan átmásztuk, különösen szép volt az utolsó előtti bevágása (5-) és a matekolós kiszálló (5+, a netes kalaj szerint 6?). Az utat kicsit kevesebb mint 5 óra alatt teljesítettük a lehető legszebb stílusban -Kápóék szöszmötölése, a szél és az eső ellenére jó időt futottunk (alapesetben 4-4,5 óra elég lehet). Általánosan elmondható, hogy az 5-ös és az alatti nehézséget maximálisan uralni kell, a köztestávok itt nagyok lehetnek, de jól lehet ékeket tenni (1 sor nagyon ajánlott!). A nehezebb részekben szögek és nittek vannak, néhány helyen ide is jól jöhet egy-egy ék.

A kényelmes levezető sétát az ösvényen és törmeléken ( kőemberekre figyelni! itt-ott elvéthető) hamar megoldottuk, Lacival pedig be is pörgettük. A kőgörgetegen át egyenesen a Schwarzáig lefutottunk, ahol a csajok érkezése előtt a csendes patakparti részen a "hűs habokba "vetettük magunkat. "Természetesen" a völgy alján szélcsend és 25 fok volt...Úgy döntöttük egy Turmstein, vagy egyéb még éppen beleférne, de inkább falatozzunk, a szél ismét kifújt minket :) A campingplatzon kis "magánbirodalmunkban" jót ettünk-ittunk, majd a később befutó, igen grandiózus napot /Richterweg+Stadelwandgrat! hasonló időjárásban/ maguk után tudó Csoszi-Endre párossal kiegészülve fejeztük be a napot.

Pillantás a mászott falra lemenetben

A munka ünnepe - 1 (Fenstlerweg V+ és Kasnockn d. VI+)

Sunnyogok az 5+ hoz a Fenstlerweg elején

Tündi nyomul a szép kövön

Gyere ecsém, nem fagynak az ujjaid

A Fenstlerweg

Rozi elhiszi a reibungot az Endspurtban (6+)

Tündi gyakorolja az Uttanászana-légzést (6+)

Tündi bejegyez a Kasnock direkt hossz után

Bergsteigergruppe

A május elsejét "övező" hosszú hétvégét a Raxban töltöttük. Csütörtökön indultunk 12-kor (a városhatárt Tesco-benzinkút-pakolás miatt 13:00 felé hagytuk el) Debrecenből Lacival ás Rozival kiegészülve. Pesten szerencsére túl nagy dugó nem volt, bár visszafelé feleannyi idő alatt átértünk. A "hagyományos" Decathlon-Tatabánya megállók után 21:30 körül értünk Kaiserbrunnba. Elég sokan voltak, de a patakpartot elsőként foglaltuk el. Gyors eszegetés után korai kelést terveztünk. Reggelre érdekes módon kinőtt mellettünk 8 további sátor a földből a lenti részen, fent meg vagy 30...Sebaj, a pakolás után 8 felé indultunk el, várakozó álláspontra helyezkedve a viharos szél és a csepergés miatt. Bemelegítésképp a Sonnenplatten (9kh) helyett az ősszel megismert Niederes Grosseck-hez (Behm kalauz 12-es szektor) mentünk fel a Rosaroter Pfeiler mellett. Ez a hely a völgy "eleje felé" esik, gyönyörű panorámával (felmenet ca. 20 perc - először a duzzasztó hídján át, majd jobbra fel a legvékonyabb ösvényen a 4 nyelvű horgászni tilos táblánál, persze ha el nem nézi az ember mint mi ősszel...). A szemerkélés alábbhagyott, a szél viszont elég erősen tombolt, nem ártott a széldzseki meg a polár.
Elsőnek a Fenstlerweget (5+, 2kh, 50m) néztük ki, tavaly vizes volt, most viszont szépen kínálta magát kompakt, végig 5-ös kövével. Az utat 1988/89ben nyitották, nemrég pedig szanálták, így nittekkel és kötélgyűrűkkel jól biztosított. Az utat gyorsan kimásztuk, a fő problémát a széllel való küzdelem jelentette. Az út nagyon szép, vonalvezetése természetes, a mészkő pedig meglehetősen "érintetlen". A tetőn bevártuk Roziékat és ereszkedéshez láttunk. Először az utolsó standot adó nagy fáról, majd egy "gyűrűsszögről" ereszkedtünk (2x 20-30 m). Tündi után ereszkedve a második részen kimozdítottam egy méretes (0,5x0,5x1m) tömböt a lábammal, de alá kerülve nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Gyorsan leereszkedtem és maximális odafigyeléssel lehúztam a kötelet...Damoklész-köve a helyén maradt...Felszóltam Laciéknak, hogy lehetőleg rúgják le - minden cuccot és magunkat is eltakarítottuk a közelből, Rozi pedi a kötelet maga mellé felhúzva lenyomta "Csöpit". Nem ártott, szinte 100%, hogy valamelyik jövőbeni ereszkedő magára rántotta volna.
Némi rendezkedés után a gyönyörű reibungtáblán vezető ettől jobbra induló Endspurt első hosszába (6+) szálltunk be, melyet sportmászó úttá alakítottak, a második hossz pedig 1988/89-es állású, de ereszkedésközben ránézve nem annyira vészes (5-, majd fent 3). Én Lacival rp, a lányok pp próbát tettek a kb. 26-28m-es útban, a trükkös reibungok néhány beleüléssel mindenkinek kimentek. A szelet megunva a lemenet mellett döntöttünk,. Ezen a sziklarészen amúgy 4 db 7es két kötélhosszas út van még, illetve a Rosaroter Pfeileren 3db 8-as.

A Raxseilbahn parkolóban pihentünk és eszegettünk, majd délutánra a Vordere Stadelwandra szavaztunk. A parkolóban meglepő módon volt hely, a sziklánál sem sokan voltak. Persze ekkorra már tombolt a meleg, de a sziklára fellépve csattanós válszt kaptunk aláöltözöttségünkre...leszakadt az ég és 10-15 percig jó nagy cseppekben esett. Egy áthajlás alatt kivártuk míg eláll, majd 20 perccel később beszálltunk a Kasnockn nevű útba (140m, 5 kh (6), 1.megm. O. Sanz és barátai). Az első két hossz V. Stadelwandos 2-3-4es, majd jön a jól kiépített kulcshossz. Itt 2001-ben kiépítettek egy direkt variánst (6+), mi ezt választottuk. Az Örvénykőre emlékeztető formakincsű, gömbölyded formájú, de a "mélyben" mégis zsebes szakasz nagyon szép volt, kishíján meglett OS... Az erdeti verzió egy részen kitér jobbra, de ez mára kissé "dzsungelharc", csakúgy mint a direkt fellépése a standhoz és az útkönyvhöz. Innen egy kötélhossz 3-4 és egy kötélhossz 3-2-1 van hátra fenyőtűkön felmenve. Szerencsére pont sikerült két eső között kicsit kevesebb mint 2 óra alatt kimászni. A lemenő nap fényeiben értünk vissza -Kaiserbrunnba, ahol azt est beálltával meglepő? módon Csoszi és Endre is megérkeztek (mint kiderült Peilsteinből) - nagy volt az öröm :) A Radlerek mellé finomabbnál finomabb kaiserbrunni egyvelegek kerültek és még a gitár is előkerült...

A Fenstlerweg tetején, háttérben a Schneeberg