houston...we got a problem...

Bécsi hangulatok

Néhány kép a hétvégéről, meg egy két zene, amiket mostanában hallgatok. Másszon mindenki!!! Nekem van egy csütörtöki Bécsi erdős ígéretem, ha nem jön be egyedül is kitekerek valahova boulderezni :) /Mödling az utolsó metrómegállótól 8 km-re és összesen 5 eurora van :)/

Aggyámáaggyámá

Schönbrünn - élirevasalt fák

Pálmaház inside


Sunset by VIC (Vienna International Center)

Hullám


Kutyás futóverseny - kultúra

Letekintés 60 m-ről a Monarchiára - Riesenrad

Don Bowie és a K2 avagy a perfekt hegymászó előadás

Hátésakkor átalkeltünk a szérakokon

Don Bowie és Walter Bonatti

Ma 20:00-tól Don Bowie (Kanada/USA) előadását (5 EUR) halgattam meg a K2 2007-es megmászásáról. A többségében nem mászókból álló hallgatóságnak profi, mászóközpontú előadást tartott, rengeteg jó képpel és videóval (pl. a "hiányos" légzés lefilmezése társán a Vállon (C4 kb. 8000m), lassú haladás, 100km-es szél, stb demonstrálása...hát nem volt semmi!), valamint hasonlattal tette közérthetővé a mondandót. A fickó valami hihetetlenül jól adott elő és a sztori sem volt semmi:

A K2 csúcsán (Don Bowie felvétele)

A K2-t alpin stílusban mászták, először két új út kísérlettel a K-i falon (ld. az Abruzzi gerinctől jobbra, árnyékban lévő kuloárokat). Horror függőgleccsereken való átkelés után az igen meredek terepen a következő stratégiát követték a megmászatlan falon (egy még keletebbre lévő út ötletét elvetették, mert el sem jutottak oda): elölmászó cucc nélkül addig mászik biztosítás nélkül a náluk lévő pár 100 méter 5 mm-es vitorlázó kötéllel!!! amíg tud (a társak kötözgetik össze), majd rögzíti és a többiek feljumárolnak a nagy zsákokkal. Kicsivel 7000 alatt fordultak vissza 2 tábor után, mert egy elég veszélyes sziklabetét jött, amkit 3-as partiban nem tudtak volna teljesíteni. Ezután problematikus ereszkedés a vékony kötélen, majd vissza a K2 alaptáborba a széttöredezett gleccserlabirintuson át (nincsenek Khumbu Icewall Dr. bácsik, meg alulétrák :).

Ezután az Abruzzi gerinc mellett döntöttek ("normálút"). Az akklimatizáció után viharban felmentek a 3as táborig, majd a 4-es ig (Broad Peak-ről fotózva), hogy a rövid időjárási ablakot kihasználva (48 óra, majd ismét vihar!) megmásszák a csúcsot "jó időben". Valószínűleg megfordulhatott a fejükben az 1986-os tragédia, amikor többen meghaltak, a Váll-on rekedve egy viharban (ld. még Kurt Diemberger: K2 álmunk és végzetünk c. könyvét). A csúcsszakasz legveszélyesebb része a meredek felmenet után eltraverzálni a Palacknyak-kuloárban egy hatalmas jégszerak (több mint 60 m magas és áthajlik - 2008-ban egy része leomlott, több ember halálát okozva) alatt. Ezen a ponton sokan tették már meg utolsó lépéseiket, hiszen gyakorlatilag jeget kel mászni 8200-8300 méteren. Hiba esetén pedig innen nyílegyenesen levezet az út az igen meredek részen a hegy lábáig (több ezer méter), Don elmondása szerint itt szinte az alaptáborig lelátott a lábai között...

Ezen a részen csak 1-2 szakadt fix kötél volt, ezért ők vittek 2x50m-t, hogy rögzítsék ( a hegyen tartózkodó többi nagy, serpás, illetve oxigénes expedíció egyike sem gondolta ezt így, csak az alpin stílusban mászó 3 arc, persze utána mindenki használta...), hiszen kimerülten, jókat hallucinálva könnyen előállhatnak (és elő is álltak már nem egyszer) a fentebb leírtak. Ezután felnyomták a csúcsra, majd elkezdték fotózni a naplementét, illetve a K2 árnyékát a Broad Peaken...stb. Ez a lélegzetelállító képeken kívül azt is jelenti, hogy kezdett rájuk sötétedni. Lefelé szerencsésen leértek, illetve a Bottleneck alatti utolsó rögzített kötélen találtak egy ödémás cseh mászót, akit társai otthagytak saját fagyási félelmeik miatt. Fogták, levitték a C4-be, majd később Dan 2 társa egészen a hegy aljáig (tavaly a fickó az Everestet próbálta, ahelyett, hogy jégcsap lett volna belőle...). Másnap reggel a Váll-on kitört a vihar, többen csak bolyongtak, egy olasz mászó el is tűnt. De Don legnagyobb baja nem ez volt, hanem, hogy valaki éjjel ellopta a gondosan az előtérbe helyezett hágóvasát! Valószínűleg a kevésbé figyelmesek eggyike kint hagyta a sátor előtt a sajátját, éjjel a vihar pedig eltemette -na ja, hágóvas meg nem árt 8000 től 5200-ig. Don így társaira bízta a cseh srácot és megpróbált így boldogulni. A C4 és C3 között az olaszok csináltak is róla videót, ahogy lefelé mászik (ezt le is vetítette), de persze megjegyezte, hogy segíteni nem volt kedvük...

A C3 felett nem sokkal kicsúszott és lerepült a tábor melletti hókupacig, ami mögött a gerinc kövei és további 2000 m következett volna. Kissé fanyar humorral megjegyezte, hogy 7450 m-en a K2-n nem az lett a legnagyobb problémája, hogy nincs hágóvasa - hanem, hogy eltört az egyik lába (megjegyezte, hogy hegyen sokszor be volt már szarva, de itt nyugalom szállta meg, holott tudta, hogy esélyei minimálisak)! Néhányan besegítették egy sátorba, a további segítséget elutasítva. Társai 2 nap múlva érkeztek meg a cseh fickóval, majd itt a szerény leírás annyiban folytatódott, hogy és utána valahogy lementem az alaptáborba (az utolsó 100 m-en már vitték a gleccseren, de ő csak Gerlinde Kaltenbrunner-nek örült, akinek női parfümillata volt...). Azt mondta, nem hibáztat senkit, mert ebben a magasságban mindenki a saját életéért küzd...

Don ha épp nem expedíción van (ezeket alpin stílusban nyomja, pl. szóló kísérlet a Broad Peakre 7000m feletti magasságig olyan időszakban, amikor a Broad Peak alaptáborában senki ! nem volt és a hegyen sem!, új út kísérlet a G III-IV -re stb.), hegyimentőként dolgozik Kaliforniában. Elmondása szerint a hegyekben megszerzett tapasztalatait itt kamatoztatja (okulás a balesetekből, szituációkból), illetve mentőként szerzett tapasztalatait igyekszik visszaadni olyan magasságokban, ahol ilyen nincs (az utóbbi 3 évben 6 sikeres mentés alpin stílusú mászás közben a Himalájában és a Karakorumban !!!). A Pielot d'Or (Arany jégcsákány - a világ legnevesebb hegymászó díja) átadó ceremónián másokkal együtt a "Hegymászás Szelleme"- díjat (Spirit of Mountaineering) vehették át az Inaki Ochoa megmentésére irányuló önzetlen és kockázatos erőfeszítéseikért.

Köszönöm neki, hogy hallhattam ezt a lélegzetelállító előadást, láthattam a kiváló fotókat és videókat! Hazaérve a kolesz előtt találkoztam egy kb. 150 kg-os sráccal, aki méla undorral mérte végig a bringámat, majd 18 éves kora ellenére továbbcsoszogott. Ha leül a net elé, fennhangon szidja majd az őrült hegymászókat. A különbség Don és közötte mindössze annyi, hogy a kanadaival ellentétben ő soha nem fogja látni a K2 árnyékát a Karakorum más óriásaira vetülni...

p.s1.: kérdésemre, hogy befejezi e az új utat a K2-re azt válaszolta, nem megy többet a K2-re

p.s2.: jövőre az Annapurna a cél alpin stílusban - 2 sikertelen kísérlet után

Videó a csúcsnapról 1

Videó a csúcsnapról 2

Egy rossz kép egy páratlan képről: a K2 és az ő árnyéka

Könyvtár

Eiger Nordwand

Ma beszabadultam az ÖTK-s mászás után a csütörtökönként nyitva tartó könyvtárba. 50 ajrócent ellenében kölcsönözhetőek a könyvek/hét/darab. Kalauzok (túra, sítúra, mászás, klettersteig, hegymászás), útleírások, életrajzok, tankönyvek, évkönyvek, folyóiratok, a hegyek élővilága és még sok más témakör lelhető fel itt padlótól plafonig. Korszakalkotó művek az 1900-as évek hajnalától napjainkig (Bonatti, Messner, Tichy, Herligkoffer, Maestri, Lukan és még sok száz szerző szinte minden németül megjelent műve!). A könyvtáros bácsi kiváló kiselőadást rittyentett a könyvekről, látszott rajta, hogy még mindig nem riadna meg egy kis kenderköteles, derékrakötős mászogatástól.
Nagy tépelődés után Andreas (Anderl) Heckmair (az Eiger északi falának első megmászója, további hatalmas teljesítmények az Alpokban, expedíciók világszerte) 1999-ben megjelent önéletrajzi könyvét választottam.

Anderl Heckmair egy forró fürdőről álmodozik - közvetlenül az Eiger északi falának megmászása után (1938)

Mivel a könyvek akár több hétig nálam lehetnek, az októberi hazamenetel előtt lehet, hogy kiveszek egy-két ritkább kallert (pl. a 4000-esek normálútjai, Wilder Kaiser...stb) és ezek majd véletlenül lefénymásolódnak, sose lehet tudni :). Emellett aki Deutsche Alpenverein évkönyveket szeretne 1900-tól 1980-ig, az jelentkezzen, áruk 8-10 EUR/db, néha ugyanis a duplumokat, egyebeket kiárusítják :)
Egyéb: leírás az útról - mászás napjainkban

Az első magyar megmászás FOTÓI - nagyszerű, hogy fel lettek töltve! Nem semmi ezeket a képeket megnézni, különös tekintettel a részletekre!

Panoráma (a normálúton azét egyszer fel lehetne menni...:)

Glocknergrat

A rövid beszálló kémény

A második sziklafelszökés

IV+ - Peilstein feeling

Háttérben Bécs, előtérben a mödlingi templomtorony

A völgy, mögötte Hinterbrühl


Gyüjjék kend üstöllést

Mivel ma csak 5-8-ig volt időnk, ezért Michael-lel Mödling mellett döntöttünk. Itt található a Bécsi erdő leggyorsabban megközelíthető mászóterülete Mödling, illetve Hinterbrühl települések mellett. A sziklák többnyire egy völgy két oldalán elhintve találhatók. Néhány száz méteren belül több mászóiskola, boulder és sportmászóhely, valamint 3 könnyű gerinc található. Az idő rövidsége miatt (kb. 6kor szálltunk be - a nap Bécsnél ma hivatalosan 19:07-kor nyugszik :) mi a Glocknergratot (4+)választottuk. A kalauz szerint (ld. még Nagyváthy: 50 újabb hegymászótúra c. könyvét) ez az Alpok legkeletibb sziklafelszökése, ami igaz is lehet, hiszen a tetőről már belátni az egész Bécsi medencét, jól látszik a Stephansdom, a Donauinsel felhőkarcolói és a "suburban" területek.

Az út könnyű, kiépítettsége megfelelő, köve bombaszilárd és a rengeteg megmászás ellenére nem kifejezetten zsíros. A kilátás végig gyönyörű volt az útból, sajnos túl gyorsan véget ért. Mire visszaértünk a kocsihoz szépen be is esteledett, nem sokkal később pedig már a koleszban voltam - mit ne mondjak, ezt az életmódot meg tudnám szokni: esti kiruccanásképp egy kis mászogatás :)

ÖTK-Klettergarten (Hohe Wand)

Michi és a klettergarten - természetesen a háttérben látható áthajlásban is megy út (9+)

Az áthajlást balról a Sonnenuhrverschneidung (6-), jobbról a Milupa (7) kerüli
Ha nem tudnád hol vagy, segít a tábla :)

Panoráma

Egy ötösben

Ott a farka...

A mászóiskola, ahogy a fennsíkról látszik

Ma a bergsteigen.at fórumának Partnerbörse rovatában végzett tevékenységem révén a Hohe Wandra mentem. Egy Michi nevű 30 körüli fickóval (foglalkozásügyileg mint kiderült adószakértő :) dumáltuk le a "randit". Kb. hasonló nehézséget mászunk, ő allítása szerint most kiesett a gyakorlatból (valami izomgyulladást említett), de ez inkább csak a pszichéjén látszott. Kezdésnek a Hohe Wand egyik könnyű, de annál szebb panorámájú mászóiskoláját, az ÖTK-Klettergarten -t néztük ki. Reggel a Südbanhof felé tekerve még eső csepergett, nem volt túl bíztató a jövőkép - az előrejelzés változékony, de nem feltétlenül rossz időt jósolt. 10 után nem sokkal befutott Michi, aki szerencsére lelkes volt, így kocsija révén nemsokára a Hohe Wand platón is voltunk a Postl parkolójában. Itt felhők, enyhe köd és szél fogadtak, nem csoda, hogy a sapkámat is felvettem. Pár perc séta után a Völlerinen lemenve a helyszínen voltunk. Csodák csodájára 5 perc múlva már pólóban nyomtuk, mert a hely szélcsendes volt, a felhők elmentek és kisütött a nap. Sorban másztuk az utakat, kb 12-16 óra között, az idő gyorsan telt. A biztosíthatóság természetesen kiváló, a sziklafal tanfolyamok helyszíne is egyben. Az utak többségében tagolt és könnyű (3-4), illetve atomnehéz és áthajló (7-9+ ! - atommászóknak jó projektek!) kategóriába tartoznak, sajnos kevés az 5-6, ami volt, az persze nem rossz. Legjobbnak a Kurzer Kamin (5, régi kaller szerint 6) vízvájta lyukain és kéményközepén való felhaladás és a Sonnenuhrverschneidung (6-) bevágásának kulcsrészén való rövid küzdelem bizonyult. Tettem egy rp próbát egy 7- ban is (Ruck Zuck), de ez azért elég hardcore volt. A 2. és 3. akasztás közötti sekély ujjperces lyukak és lépéstelen szakaszok nem tették lehetővé a továbbhaladást (szemetek :). Csomagolás és a sárkányrepülők startrétje melletti eszegetés közben bekúsztak a felhők és a nap is elment. Szerencsénk volt :) Főleg nekem, mert Michi ezután Graz felé ment, így kirakott Wiener Neustadtban, ahonnan vonattal 25 perc alatt a bringánál voltam. Sajna holnapra még nem sikerült partnert intézni, így vagy bringatúra lesz egy kisebb sziklához traverzálgatni, vagy marad a terem :)

Mászott utak: Linke Völlerinpfeiler V, Völlerinpfeiler IV+, Kurzer Kamin V+, Sonnenuhrverschneidung VI-, Nebelgrauen V-, Pfeilereinsteig IV+, Ruck Zuck VII- (próba), Völlerin var. IV+

Bad Fischau

Meteora (6-)

Valahol már láttam ilyet

Tschikosch-Gulasch ostorral verem a labancot, hogy másszon má'


Gullyriss (6+)

Fényárnyék


A fő attrakció, elvileg szabadon is megy 9ért...mi csak a bal felén lévő repkót nyomtuk

Kedden egy kis munkakerüléssel élve kollégám ismerőseivel mászni indultam. Bécstől délre és nyugatra számtalan kisebb-nagyobb szikla található, ezek a bécsi "házihegyek" (Wiener Hausberge) - sok híres osztrák alpesi mászó csiszolta ezeken a sziklákon tudását. Először vonattal Wiener Neustadtba mentem, ahonnan kocsival elvittek az így pár percre található sziklákhoz Bad Fischau határában (topo). A konglomerátumszerű, itt-ott várgesztesi kristályos-mészköves beütésű hely beszállása 1 perc. az utak jól biztosítottak, 2-3-4 méterenként vannak fix pontok (többségük házgyári nitt, motoremelő, de vannak új nittek is), a standok is többségében kifogástalanok. Sorra másztuk az utakat, egyik-másik kissé zsíros volt, de nem zavaróan. Többségében laposabb, vagy mélyebb lyukak adták a fogásokat, néha éles peremekkel és sok reibunggal. A 6os nehézségért már alaposan mászni kellett, de nagyon szépek az utak - az egyiket méltán nevezik pl. Meteorának. A lyukakon való felhaladás után a kiszállás környékén a falból kiálló kavicsok adnak egy-egy lépést, vagy fogást. Délutánra alaposan elfáradtunk, a mászók többsége munka utáni elfoglaltságként ekkor kezdett szállingózni. Utolsó élményként egy izmosabb helybéli kinyomott egy 8ast, olyan könnyedén mint más a 3-as, 4est, Maxnak /aktuális mászuótársam/ később beugrott, hogy Thomas Behm lehetett. Sajnos én nem láttam szemből, csak azt, hogy szemüveges, de akár találkozhattam is a legendával :) Mindenesetre egy kétujjas lyukon tartani a teljes testsúlyunkat, abból egy karral húzva nézelődni, mint egy balerina mindenképp legendás (mindeközben áthajló terepen csak az egyik lábát tartotta a falon, azt is amolyan Mátésan :)

Szép volt, jó volt, csak a vonatjegy borsos, de legalább szert tettem tettrekész mászócimbikre, akik a közelebbi helyekeről is sok infóval szolgáltak.

Mászott utak: Schöne tage 5-, Django 7- (próba), Piazking 5+, Meteora 6-, Mobuto 6, Salzburger Nockerl 5-, FLW 6-, Muhririss 6

Vienna basics

Hopp egy bringaút

A debrecenire hajazó villamos

Az egyik "köteles" fal

KKK=Katakombákban keményedő kezek

Wanna play?

Az egyik legjobb streeat art alkotás amit valaha láttam

Ehun lakok e - kilátás a teraszról

Szóval decemberig itt kutatom a Diplopodák mibenlétét. Bringával közlekedem, az egyetem 25-35 perc bringával, a bicikliutak persze jók, az autósok persze előzékenyek, szóval Alles in Ordnung (mellesleg tegnap csaknem egy napig a Südbanhof (=pl. a Keleti) előtt hagytam a bringát az eddig látott legkétesebb balkáni, arab...etc népek között...és láss csodát, este ott volt! - mondjuk kb. kétutcánként lát az ember posztoló, vagy autóval járőröző rendőröket, úgyhogy itt csend rend fegyelem van - kivéve péntek este :). Természetesen a tömegközlekedés is kiváló, a Radler jelenlegi árfolyama pedig 0,5-1,1 euro (140-300 HUF) :)

Az ÖTK többszintes mászótermébe vettem éves bérletet, ennek ára 157 eur volt tagságival - természetesen ez az egyik legolcsóbb hely :). A régi lakóházban kialakított teremben 4 szinten 4 boulderterem van kettő kb. 15 m magas mászófallal kiegészülve, emellett jó pár fingerboard, 10-20 bordásfal és néhány húzódszkodó áll rendelkezésre. Hétvégi (és hétköznapi) tapasztalatom alapján rengetegen bicajoznak, görkoriznak, futnak, megy a nordic walking...stb. Novemberben lesz Bécsben Alex Huber és Hans Kammerlander vetítés is, a Huberesre biztos elmegyek ha lesz jegy :)

1 nap - 3 út - 3 fal

Tündi beszáll a Wachthüttelnordba

A Wachthüttelnord 3. hossza

Gyere kislány

Nyami nyami

A Wachthüttelwand oldalnézetből

Tündi kiszáll a Woachtalkantéból

A Häuslbauerweg eleje

A megérdemelt jutalom másnap délelőtt

Másnap (09.01) reggel felkerekedtünk, hogy 3 darab, kb. 5 kötélhosszas utat másszunk egy nap alatt. Persze kevesebbel is beértük volna, de a terv teljesíthetőnek tűnt.
Elsőként a Weichtalhaussal szembeni Wachthüttelturm-ra indultunk, a Wachthüttelnordot mászni. A melegnek ígérkező nap szempontjából ez nem volt rossz döntés, 10 felé szálltunk be. Az alpin karakterű, szinte végig igen kitett út sok szépséget tartogatott számunkra. Az első hossz egy pirosra festett nittől indul egy rámpán, 3+. Ezt Tündi gyorsan hozta, majd jött a következő. Egy kényes fellépegetés után kb. 15-20 m egy 4-4+ os bevágásban, sokszor reibunglépésekkel - óne köztes (friend, ék tehető), majd balra fel egy igen szellős traverz után a kulcsrészhez (5). Ez a reibungtábla, jobb felén egy csúszós repivel igen jó volt, legyen elég annyi, hogy pl. Bajóton másztam már könnyebb 6-ost (mondjuk a Reibungfal 5-öse azért hasonló ;). Ezután Tündi jött egy hatalmas ferde bevágásban (itt ott kéményszerű tuszkolódás) úgynevezett 4es nehézségért - hát ez se volt semmi! Ezután már csak a kiszálló rész volt hátra, pár sziklafelszökés után jobbra fel egy terasz tetejére (stand fánál). Az út elég jónak bizonyult, kitett, nagy csillagos, fix kőzetű - továbbá a 110 méteren összesen 6 nittet és 2 1940es szöget találtunk + 1 SU és egy kétes csomóék :). Ezután még hátravolt a két kötélhossznyi kitett jobbra traverzálgatás 2-3as lemászásokkal tarkítva a drótköteles, majd törmeléklejtős Normalabsteig-ig /=időigényes, kényes lemenet!/.
Innen a Höllental bejáratához slattyogtunk át, hogy a következő útból is megszemléljük a lavinaalagút melletti parkolóban álló kocsinkat :) Ez az út egy régi adósság is egyben, egyszer S. Lacival vágtunk bele, de anno nagyon félelmetesnek ítéltük és az első hossz után visszaereszkedtünk. A Woachtalkante egy 5-ös "Genuss" út, jó kiépítettséggel, és szinte végig kitett, mászós szakaszokkal. egyetlen hátránya, hogy több helyen is törős, a sisak nagyon ajánlott, főleg ha vannak előttünk (kalauz magyarul a DEKE honlapon is!). Az út viszonylag gyorsan kiment, szerencsére szintén főleg árnyékban, mindkettőnknek nagyon tetszett. A lemenet jobbra fel történt egy ösvényen, majd le egy halvány piroson (meredek, füves - csak gyakorlottaknak és szárazon, mert szemre nagyon lehet firkanni!).
Némi eszegetés után átgurultunk a Stadelwandparkolóba, ahol 17:45 kor be is szálltunk az utolsó útba, nevezetesen a "Házépítő-út" = Häuslbauerweg (5-) /régi kaller, 2003ban felújítva! ld. Behm 2006, ill. Behm 2010/nevűbe. Az út Kozma Ferinek erősen javallt, főleg hogy az útkönyvben még fotó is van a félkész házról :). Beszállás a Vordere Stadelwand alsó és felső részét elválasztó beöblösödő kőfolyosó jobb falán (fekete kötélgyűrű, lekopott piros R14 felirat). Az út jellegzetes Stadelwandos "erdőmászás", néhol meglepően szilárd és szép táblákkal, jobb kunsztokkal (3. 4. és 5. hossz). Az utolsó előtti hossz után jobbra kell kb. 20 m-t gyalogolni, elhaladni a balra ferdén futó Dualweg piros felfestése (AW 4) mellett és egy ragasztott nittől indulni tovább! A fal elsősorban a lemenő nap miatt volt árnyékos, pörgettük is becsülettel. Fél nyolc előtt már a kiszállásnál voltunk, majd futólépésben felsiettünk a Gasselhez (na ez már durva volt, de jobb természetes fényben ;). Innen az ösvényre térve, a sötétebb viszonyokra való tekintettel fejlámpával haladtunk a parkolóig. Lefelé kisegítettünk két szlovák srácot, akik kicsit elnézték a nagy Stadelwand méreteit és fejlámpa nélkül botorkáltak lefelé - egy Ahoj után mondtuk is nekik: "Yeah, we know the situation very well :)".
Innen már csak Kaiserbrunnt kellett megtalálni, ahol kiadós lakomát csaptunk, majd a telihold fényeinél tértünk nyugovóra.
Király volt!

Egy nap a Preinerwand-on

Tündi érkezik az út aljában

A tábla elsőkézből

Zergecsorda

Ez nem egy beállított kép - háttérben a Lechnermauern nyugati fele


Sport

Wie ein Wunder


A Sanduhrenweg

A bécsi költözés előtt Tündivel még beterveztünk egy raxi mászást. A dobozaimmal és a bringával kiegészülve keltünk útra vasárnap (08.30), hogy azokat Wiener Neustdatban depózzuk Andreasnaál, majd továbbmenjünk Kaiserbrunnba. Ez meg is történt, másnap pedig korán kelve a raxi oldal nyugati fele felé vettük az irányt. Célunk Greissleiten volt, ahonnan fel lehet jutni a Preinerwand 1500-1600 méteren lévő beszállásaihoz. Egy DEKE túrán már klettersteigeztünk itt, a többiek pedig a Dir. Preinerwandplattét mászták. Payerbachban még beugrották a Sparba a 7:15-ös nyitásra bolognai szószért, majd robogtunk is tovább. Végig a sárgán mentünk fel a Seehütte felé. A beszállás így is csak 1:45 órába telt és legalább megúsztuk a kissé? "unangenehm" eróziós/törmeléklejtőt. A Seehüttében szereztünk elemet, csorgattuk a nyálunkat a készülő 100 darab óriás-májgombócra, majd lesiettünk a Direkte Preinerwandplatte beszállásához. Aki már látta ezt a falat, annak nem kell magyarázni milyen "eztmegkellmászni" jellege van az egésznek. Eredetileg úgy terveztük, hogy a felső 80-100 méteres reibungtáblán egy nehezebb útba (Plattenspieler 6, 90 m) csapunk át. Az alsó 3 hossz (közös) gyorsan ment, a standok, nittek megvannak, ha jól emlékszem egy ék kellett még, a terep könnyű (2-4). Itt feltekintve kissé elbizonytalanodtam, annyi út vezet, de a Behm kaller segítségével gyorsan megtaláltam a keresett utat. Elvileg egy konstans 6-os reibung lett volna 50 méteren át, de az első pár méter után inkább visszaszambáztam az ötös verzióba. Pont az alsó részen volt egy kb 10 méteres szakasz, amin egy akasztás volt 2 méternél, majd jött a jó kemény "szuperreibung", következő akasztás messze-s távol, így inkább megfutamodtam :-) Ezután következő ötös hossz és a kiszálló is gyorsan megvolt, jól éreztük magunkat benne! Bánatunkra az útkönyv el volt ázva, de sebaj, majd legközelebb írunk bele! A tetőn nemsokára egy 60as úr jelent meg bakancsban, szólóban, ha jól értelmeztem, a Westweget (3+) nyomatta, de nem annak a kiszállásánál ért fel, így valami nehezebbet is belerakhatott :). A táblán amúgy sok szép út vezet még, szemre jól nézett ki a Mit Göttlicher Hand 6 (akarom mondani jó nehéznek :) és a Plattenverschneidung (egy szép bevágás 5+ ért) is, de azért egyszer a Plattenspielert se ártana begyűjteni :)
A Preinerwand felső részén (Obere P.wand) több 2-4 kötélhosszas út vezet, ezek közül a Sanduhrenweget (5+) választottuk második programpontnak. A Behm kaller szerint ez is nagy csillagos út, akárcsak az előző. Ezen kalauz nélkül nem könnyű megtalálni, egy darabig keresgettük, mert sok más út is vezet itt, de szinte mind nehezebb (6-9). Ha jól emlékszem a beszállástól pár méterre balra a fal aljában van egy rag. nitt (a Wixer der Nation kezdete), ezt használtuk felrántás ellen és cuccot rögzíteni. Az első hossz 3as, ez gyorsan meglett - kissé feljebb standoltam mint az előírt, gyakorlatilag a második hosszban egy ragasztott nitthez és egy szöghöz. Innen életem egyik legjobb mászása következett :) A maradék 35-40 méter csaknem végig konstans, erős 5+ volt, jó szellős köztestávokkal = kb 7-8 darab, de ebből vagy kettő csak poén-homokóra volt - emellett esetleg lehet még kötni, de 5+ közben két szabad kéz ritka :) (ahogy látom a neten ezt mások is megjegyzik: "Etwas weiter Abgesichert " :). Erősen örültem amikor sikerült kiszállni és kissé jobbra fennt a tetőn fellelni a standot (balra egy egypontos ereszkedőstand van, ne tévesszen meg minket!). A kőzet Örvénykőre emlékeztet, sok lekerekített öblös vízvájta lyuk, zseb és homokóra, na és persze reibung mindenfelé. Tündi is ujjongott felfelé jövet, tényleg élvezetes hossz volt!
Miután kifújtuk magunkat már csak egy sportút maradt hátra a fal legfelső részén lévő Seehütten-klettergarten igazi magashegyi mészkövén. A közel 30 méteres Menschenfeindsteig 6- os variánsát másztuk, nagyon szép út!
Összepakolás után lesiettünk a Seehüttébe, ahol már nem volt senki (6-kor elmegy az utolsó Raxseilbahn, így 4 felé elszivárognak a tuisták), így egyedül élvezhettük a levest. Sajnos a gombócokat megették előlünk, így csak zöldséges-palacsintás leves maradt bio-jegesteával, de ez is hihetetlenül jól esett. A búcsúzó napsugarak kíséretében még éppen világosban értünk a kocsihoz, majd visszatekertünk Kaiserbrunnba regenerálódni.