Tündi beszáll a Wachthüttelnordba
A Wachthüttelnord 3. hossza
Gyere kislány
Nyami nyami
A Wachthüttelwand oldalnézetből
Tündi kiszáll a Woachtalkantéból
A Häuslbauerweg eleje
A megérdemelt jutalom másnap délelőtt
Másnap (09.01) reggel felkerekedtünk, hogy 3 darab, kb. 5 kötélhosszas utat másszunk egy nap alatt. Persze kevesebbel is beértük volna, de a terv teljesíthetőnek tűnt.
Elsőként a Weichtalhaussal szembeni Wachthüttelturm-ra indultunk, a Wachthüttelnordot mászni. A melegnek ígérkező nap szempontjából ez nem volt rossz döntés, 10 felé szálltunk be. Az alpin karakterű, szinte végig igen kitett út sok szépséget tartogatott számunkra. Az első hossz egy pirosra festett nittől indul egy rámpán, 3+. Ezt Tündi gyorsan hozta, majd jött a következő. Egy kényes fellépegetés után kb. 15-20 m egy 4-4+ os bevágásban, sokszor reibunglépésekkel - óne köztes (friend, ék tehető), majd balra fel egy igen szellős traverz után a kulcsrészhez (5). Ez a reibungtábla, jobb felén egy csúszós repivel igen jó volt, legyen elég annyi, hogy pl. Bajóton másztam már könnyebb 6-ost (mondjuk a Reibungfal 5-öse azért hasonló ;). Ezután Tündi jött egy hatalmas ferde bevágásban (itt ott kéményszerű tuszkolódás) úgynevezett 4es nehézségért - hát ez se volt semmi! Ezután már csak a kiszálló rész volt hátra, pár sziklafelszökés után jobbra fel egy terasz tetejére (stand fánál). Az út elég jónak bizonyult, kitett, nagy csillagos, fix kőzetű - továbbá a 110 méteren összesen 6 nittet és 2 1940es szöget találtunk + 1 SU és egy kétes csomóék :). Ezután még hátravolt a két kötélhossznyi kitett jobbra traverzálgatás 2-3as lemászásokkal tarkítva a drótköteles, majd törmeléklejtős Normalabsteig-ig /=időigényes, kényes lemenet!/.
Innen a Höllental bejáratához slattyogtunk át, hogy a következő útból is megszemléljük a lavinaalagút melletti parkolóban álló kocsinkat :) Ez az út egy régi adósság is egyben, egyszer S. Lacival vágtunk bele, de anno nagyon félelmetesnek ítéltük és az első hossz után visszaereszkedtünk. A Woachtalkante egy 5-ös "Genuss" út, jó kiépítettséggel, és szinte végig kitett, mászós szakaszokkal. egyetlen hátránya, hogy több helyen is törős, a sisak nagyon ajánlott, főleg ha vannak előttünk (kalauz magyarul a DEKE honlapon is!). Az út viszonylag gyorsan kiment, szerencsére szintén főleg árnyékban, mindkettőnknek nagyon tetszett. A lemenet jobbra fel történt egy ösvényen, majd le egy halvány piroson (meredek, füves - csak gyakorlottaknak és szárazon, mert szemre nagyon lehet firkanni!).
Némi eszegetés után átgurultunk a Stadelwandparkolóba, ahol 17:45 kor be is szálltunk az utolsó útba, nevezetesen a "Házépítő-út" = Häuslbauerweg (5-) /régi kaller, 2003ban felújítva! ld. Behm 2006, ill. Behm 2010/nevűbe. Az út Kozma Ferinek erősen javallt, főleg hogy az útkönyvben még fotó is van a félkész házról :). Beszállás a Vordere Stadelwand alsó és felső részét elválasztó beöblösödő kőfolyosó jobb falán (fekete kötélgyűrű, lekopott piros R14 felirat). Az út jellegzetes Stadelwandos "erdőmászás", néhol meglepően szilárd és szép táblákkal, jobb kunsztokkal (3. 4. és 5. hossz). Az utolsó előtti hossz után jobbra kell kb. 20 m-t gyalogolni, elhaladni a balra ferdén futó Dualweg piros felfestése (AW 4) mellett és egy ragasztott nittől indulni tovább! A fal elsősorban a lemenő nap miatt volt árnyékos, pörgettük is becsülettel. Fél nyolc előtt már a kiszállásnál voltunk, majd futólépésben felsiettünk a Gasselhez (na ez már durva volt, de jobb természetes fényben ;). Innen az ösvényre térve, a sötétebb viszonyokra való tekintettel fejlámpával haladtunk a parkolóig. Lefelé kisegítettünk két szlovák srácot, akik kicsit elnézték a nagy Stadelwand méreteit és fejlámpa nélkül botorkáltak lefelé - egy Ahoj után mondtuk is nekik: "Yeah, we know the situation very well :)".
Innen már csak Kaiserbrunnt kellett megtalálni, ahol kiadós lakomát csaptunk, majd a telihold fényeinél tértünk nyugovóra.
Király volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése