2009. szeptember 25., péntek

Don Bowie és a K2 avagy a perfekt hegymászó előadás

Hátésakkor átalkeltünk a szérakokon

Don Bowie és Walter Bonatti
Ma 20:00-tól Don Bowie (Kanada/USA) előadását (5 EUR) halgattam meg a K2 2007-es megmászásáról. A többségében nem mászókból álló hallgatóságnak profi, mászóközpontú előadást tartott, rengeteg jó képpel és videóval (pl. a "hiányos" légzés lefilmezése társán a Vállon (C4 kb. 8000m), lassú haladás, 100km-es szél, stb demonstrálása...hát nem volt semmi!), valamint hasonlattal tette közérthetővé a mondandót. A fickó valami hihetetlenül jól adott elő és a sztori sem volt semmi:
A K2 csúcsán (Don Bowie felvétele)


A K2-t alpin stílusban mászták, először két új út kísérlettel a K-i falon (ld. az Abruzzi gerinctől jobbra, árnyékban lévő kuloárokat). Horror függőgleccsereken való átkelés után az igen meredek terepen a következő stratégiát követték a megmászatlan falon (egy még keletebbre lévő út ötletét elvetették, mert el sem jutottak oda): elölmászó cucc nélkül addig mászik biztosítás nélkül a náluk lévő pár 100 méter 5 mm-es vitorlázó kötéllel!!! amíg tud (a társak kötözgetik össze), majd rögzíti és a többiek feljumárolnak a nagy zsákokkal. Kicsivel 7000 alatt fordultak vissza 2 tábor után, mert egy elég veszélyes sziklabetét jött, amkit 3-as partiban nem tudtak volna teljesíteni. Ezután problematikus ereszkedés a vékony kötélen, majd vissza a K2 alaptáborba a széttöredezett gleccserlabirintuson át (nincsenek Khumbu Icewall Dr. bácsik, meg alulétrák :).
Ezután az Abruzzi gerinc mellett döntöttek ("normálút"). Az akklimatizáció után viharban felmentek a 3as táborig, majd a 4-es ig (Broad Peak-ről fotózva), hogy a rövid időjárási ablakot kihasználva (48 óra, majd ismét vihar!) megmásszák a csúcsot "jó időben". Valószínűleg megfordulhatott a fejükben az 1986-os tragédia, amikor többen meghaltak, a Váll-on rekedve egy viharban (ld. még Kurt Diemberger: K2 álmunk és végzetünk c. könyvét). A csúcsszakasz legveszélyesebb része a meredek felmenet után eltraverzálni a Palacknyak-kuloárban egy hatalmas jégszerak (több mint 60 m magas és áthajlik - 2008-ban egy része leomlott, több ember halálát okozva) alatt. Ezen a ponton sokan tették már meg utolsó lépéseiket, hiszen gyakorlatilag jeget kel mászni 8200-8300 méteren. Hiba esetén pedig innen nyílegyenesen levezet az út az igen meredek részen a hegy lábáig (több ezer méter), Don elmondása szerint itt szinte az alaptáborig lelátott a lábai között...
Ezen a részen csak 1-2 szakadt fix kötél volt, ezért ők vittek 2x50m-t, hogy rögzítsék ( a hegyen tartózkodó többi nagy, serpás, illetve oxigénes expedíció egyike sem gondolta ezt így, csak az alpin stílusban mászó 3 arc, persze utána mindenki használta...), hiszen kimerülten, jókat hallucinálva könnyen előállhatnak (és elő is álltak már nem egyszer) a fentebb leírtak. Ezután felnyomták a csúcsra, majd elkezdték fotózni a naplementét, illetve a K2 árnyékát a Broad Peaken...stb. Ez a lélegzetelállító képeken kívül azt is jelenti, hogy kezdett rájuk sötétedni. Lefelé szerencsésen leértek, illetve a Bottleneck alatti utolsó rögzített kötélen találtak egy ödémás cseh mászót, akit társai otthagytak saját fagyási félelmeik miatt. Fogták, levitték a C4-be, majd később Dan 2 társa egészen a hegy aljáig (tavaly a fickó az Everestet próbálta, ahelyett, hogy jégcsap lett volna belőle...). Másnap reggel a Váll-on kitört a vihar, többen csak bolyongtak, egy olasz mászó el is tűnt. De Don legnagyobb baja nem ez volt, hanem, hogy valaki éjjel ellopta a gondosan az előtérbe helyezett hágóvasát! Valószínűleg a kevésbé figyelmesek eggyike kint hagyta a sátor előtt a sajátját, éjjel a vihar pedig eltemette -na ja, hágóvas meg nem árt 8000 től 5200-ig. Don így társaira bízta a cseh srácot és megpróbált így boldogulni. A C4 és C3 között az olaszok csináltak is róla videót, ahogy lefelé mászik (ezt le is vetítette), de persze megjegyezte, hogy segíteni nem volt kedvük...
A C3 felett nem sokkal kicsúszott és lerepült a tábor melletti hókupacig, ami mögött a gerinc kövei és további 2000 m következett volna. Kissé fanyar humorral megjegyezte, hogy 7450 m-en a K2-n nem az lett a legnagyobb problémája, hogy nincs hágóvasa - hanem, hogy eltört az egyik lába (megjegyezte, hogy hegyen sokszor be volt már szarva, de itt nyugalom szállta meg, holott tudta, hogy esélyei minimálisak)! Néhányan besegítették egy sátorba, a további segítséget elutasítva. Társai 2 nap múlva érkeztek meg a cseh fickóval, majd itt a szerény leírás annyiban folytatódott, hogy és utána valahogy lementem az alaptáborba (az utolsó 100 m-en már vitték a gleccseren, de ő csak Gerlinde Kaltenbrunner-nek örült, akinek női parfümillata volt...). Azt mondta, nem hibáztat senkit, mert ebben a magasságban mindenki a saját életéért küzd...
Don ha épp nem expedíción van (ezeket alpin stílusban nyomja, pl. szóló kísérlet a Broad Peakre 7000m feletti magasságig olyan időszakban, amikor a Broad Peak alaptáborában senki ! nem volt és a hegyen sem!, új út kísérlet a G III-IV -re stb.), hegyimentőként dolgozik Kaliforniában. Elmondása szerint a hegyekben megszerzett tapasztalatait itt kamatoztatja (okulás a balesetekből, szituációkból), illetve mentőként szerzett tapasztalatait igyekszik visszaadni olyan magasságokban, ahol ilyen nincs (az utóbbi 3 évben 6 sikeres mentés alpin stílusú mászás közben a Himalájában és a Karakorumban !!!). A Pielot d'Or (Arany jégcsákány - a világ legnevesebb hegymászó díja) átadó ceremónián másokkal együtt a "Hegymászás Szelleme"- díjat (Spirit of Mountaineering) vehették át az Inaki Ochoa megmentésére irányuló önzetlen és kockázatos erőfeszítéseikért.
Köszönöm neki, hogy hallhattam ezt a lélegzetelállító előadást, láthattam a kiváló fotókat és videókat! Hazaérve a kolesz előtt találkoztam egy kb. 150 kg-os sráccal, aki méla undorral mérte végig a bringámat, majd 18 éves kora ellenére továbbcsoszogott. Ha leül a net elé, fennhangon szidja majd az őrült hegymászókat. A különbség Don és közötte mindössze annyi, hogy a kanadaival ellentétben ő soha nem fogja látni a K2 árnyékát a Karakorum más óriásaira vetülni...

p.s1.: kérdésemre, hogy befejezi e az új utat a K2-re azt válaszolta, nem megy többet a K2-re

p.s2.: jövőre az Annapurna a cél alpin stílusban - 2 sikertelen kísérlet után




Egy rossz kép egy páratlan képről: a K2 és az ő árnyéka


4 megjegyzés:

Süvöltős László írta...

Pöpec. Az utolsó képet viszont nem lehet felnyitni nagyban, azt nem tudod átállítani? (Vagy küld már át légyszi.) Üdv északról:)

Bogyó Dávid írta...

Mailben küldöm. Sajnos egy ilyen alaposabb blogbejegyzés több mint 2 óra alatt készül el. Ezek után általában nincs idegzetem a blogspot.com rejtelmeit vizsgálni, amely az ugyanúgy lekicsinyített képek közül random módon enged, vagy nem enged megnyitni. Nem értek hozzá, ez van :)

endre írta...

Jó lehetett az előadás! Nem semmi pali.

Spary

endre írta...

Ja igen! HAJRÁ LOKI