Tündi érkezik az út aljában
A tábla elsőkézből
Zergecsorda
Ez nem egy beállított kép - háttérben a Lechnermauern nyugati fele
Sport
Wie ein Wunder
A Sanduhrenweg
A bécsi költözés előtt Tündivel még beterveztünk egy raxi mászást. A dobozaimmal és a bringával kiegészülve keltünk útra vasárnap (08.30), hogy azokat Wiener Neustdatban depózzuk Andreasnaál, majd továbbmenjünk Kaiserbrunnba. Ez meg is történt, másnap pedig korán kelve a raxi oldal nyugati fele felé vettük az irányt. Célunk Greissleiten volt, ahonnan fel lehet jutni a Preinerwand 1500-1600 méteren lévő beszállásaihoz. Egy DEKE túrán már klettersteigeztünk itt, a többiek pedig a Dir. Preinerwandplattét mászták. Payerbachban még beugrották a Sparba a 7:15-ös nyitásra bolognai szószért, majd robogtunk is tovább. Végig a sárgán mentünk fel a Seehütte felé. A beszállás így is csak 1:45 órába telt és legalább megúsztuk a kissé? "unangenehm" eróziós/törmeléklejtőt. A Seehüttében szereztünk elemet, csorgattuk a nyálunkat a készülő 100 darab óriás-májgombócra, majd lesiettünk a Direkte Preinerwandplatte beszállásához. Aki már látta ezt a falat, annak nem kell magyarázni milyen "eztmegkellmászni" jellege van az egésznek. Eredetileg úgy terveztük, hogy a felső 80-100 méteres reibungtáblán egy nehezebb útba (Plattenspieler 6, 90 m) csapunk át. Az alsó 3 hossz (közös) gyorsan ment, a standok, nittek megvannak, ha jól emlékszem egy ék kellett még, a terep könnyű (2-4). Itt feltekintve kissé elbizonytalanodtam, annyi út vezet, de a Behm kaller segítségével gyorsan megtaláltam a keresett utat. Elvileg egy konstans 6-os reibung lett volna 50 méteren át, de az első pár méter után inkább visszaszambáztam az ötös verzióba. Pont az alsó részen volt egy kb 10 méteres szakasz, amin egy akasztás volt 2 méternél, majd jött a jó kemény "szuperreibung", következő akasztás messze-s távol, így inkább megfutamodtam :-) Ezután következő ötös hossz és a kiszálló is gyorsan megvolt, jól éreztük magunkat benne! Bánatunkra az útkönyv el volt ázva, de sebaj, majd legközelebb írunk bele! A tetőn nemsokára egy 60as úr jelent meg bakancsban, szólóban, ha jól értelmeztem, a Westweget (3+) nyomatta, de nem annak a kiszállásánál ért fel, így valami nehezebbet is belerakhatott :). A táblán amúgy sok szép út vezet még, szemre jól nézett ki a Mit Göttlicher Hand 6 (akarom mondani jó nehéznek :) és a Plattenverschneidung (egy szép bevágás 5+ ért) is, de azért egyszer a Plattenspielert se ártana begyűjteni :)
A Preinerwand felső részén (Obere P.wand) több 2-4 kötélhosszas út vezet, ezek közül a Sanduhrenweget (5+) választottuk második programpontnak. A Behm kaller szerint ez is nagy csillagos út, akárcsak az előző. Ezen kalauz nélkül nem könnyű megtalálni, egy darabig keresgettük, mert sok más út is vezet itt, de szinte mind nehezebb (6-9). Ha jól emlékszem a beszállástól pár méterre balra a fal aljában van egy rag. nitt (a Wixer der Nation kezdete), ezt használtuk felrántás ellen és cuccot rögzíteni. Az első hossz 3as, ez gyorsan meglett - kissé feljebb standoltam mint az előírt, gyakorlatilag a második hosszban egy ragasztott nitthez és egy szöghöz. Innen életem egyik legjobb mászása következett :) A maradék 35-40 méter csaknem végig konstans, erős 5+ volt, jó szellős köztestávokkal = kb 7-8 darab, de ebből vagy kettő csak poén-homokóra volt - emellett esetleg lehet még kötni, de 5+ közben két szabad kéz ritka :) (ahogy látom a neten ezt mások is megjegyzik: "Etwas weiter Abgesichert " :). Erősen örültem amikor sikerült kiszállni és kissé jobbra fennt a tetőn fellelni a standot (balra egy egypontos ereszkedőstand van, ne tévesszen meg minket!). A kőzet Örvénykőre emlékeztet, sok lekerekített öblös vízvájta lyuk, zseb és homokóra, na és persze reibung mindenfelé. Tündi is ujjongott felfelé jövet, tényleg élvezetes hossz volt!
Miután kifújtuk magunkat már csak egy sportút maradt hátra a fal legfelső részén lévő Seehütten-klettergarten igazi magashegyi mészkövén. A közel 30 méteres Menschenfeindsteig 6- os variánsát másztuk, nagyon szép út!
Összepakolás után lesiettünk a Seehüttébe, ahol már nem volt senki (6-kor elmegy az utolsó Raxseilbahn, így 4 felé elszivárognak a tuisták), így egyedül élvezhettük a levest. Sajnos a gombócokat megették előlünk, így csak zöldséges-palacsintás leves maradt bio-jegesteával, de ez is hihetetlenül jól esett. A búcsúzó napsugarak kíséretében még éppen világosban értünk a kocsihoz, majd visszatekertünk Kaiserbrunnba regenerálódni.
A Preinerwand felső részén (Obere P.wand) több 2-4 kötélhosszas út vezet, ezek közül a Sanduhrenweget (5+) választottuk második programpontnak. A Behm kaller szerint ez is nagy csillagos út, akárcsak az előző. Ezen kalauz nélkül nem könnyű megtalálni, egy darabig keresgettük, mert sok más út is vezet itt, de szinte mind nehezebb (6-9). Ha jól emlékszem a beszállástól pár méterre balra a fal aljában van egy rag. nitt (a Wixer der Nation kezdete), ezt használtuk felrántás ellen és cuccot rögzíteni. Az első hossz 3as, ez gyorsan meglett - kissé feljebb standoltam mint az előírt, gyakorlatilag a második hosszban egy ragasztott nitthez és egy szöghöz. Innen életem egyik legjobb mászása következett :) A maradék 35-40 méter csaknem végig konstans, erős 5+ volt, jó szellős köztestávokkal = kb 7-8 darab, de ebből vagy kettő csak poén-homokóra volt - emellett esetleg lehet még kötni, de 5+ közben két szabad kéz ritka :) (ahogy látom a neten ezt mások is megjegyzik: "Etwas weiter Abgesichert " :). Erősen örültem amikor sikerült kiszállni és kissé jobbra fennt a tetőn fellelni a standot (balra egy egypontos ereszkedőstand van, ne tévesszen meg minket!). A kőzet Örvénykőre emlékeztet, sok lekerekített öblös vízvájta lyuk, zseb és homokóra, na és persze reibung mindenfelé. Tündi is ujjongott felfelé jövet, tényleg élvezetes hossz volt!
Miután kifújtuk magunkat már csak egy sportút maradt hátra a fal legfelső részén lévő Seehütten-klettergarten igazi magashegyi mészkövén. A közel 30 méteres Menschenfeindsteig 6- os variánsát másztuk, nagyon szép út!
Összepakolás után lesiettünk a Seehüttébe, ahol már nem volt senki (6-kor elmegy az utolsó Raxseilbahn, így 4 felé elszivárognak a tuisták), így egyedül élvezhettük a levest. Sajnos a gombócokat megették előlünk, így csak zöldséges-palacsintás leves maradt bio-jegesteával, de ez is hihetetlenül jól esett. A búcsúzó napsugarak kíséretében még éppen világosban értünk a kocsihoz, majd visszatekertünk Kaiserbrunnba regenerálódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése